Régi kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy cikkre.
Pár éve az igazoltató rendőrök előállítottak egy kötözködő vendéget a híres Trafóból, és mivel rendkívül felbosszantotta őket az okoskodásával, a szokásos rendszabályozáson túl bosszúból másoktól lefoglalt drogról azt állították, hogy nála találták.
A bíróság előzetes mentességet adott a rendőröknek, és a bebizonyosodott hamis vád büntette miatt is csupán felfüggesztett börtönre itélte őket. Az előzetes mentesség a büntetett előélet alól pedig azt jelenti, hogy akár már aznap felvehetik a szolgálatot mint rendőrök.
Nem véletlen, hogy véletlenül sem hallottam az esetről. És a magyar társadalom régi jó szokása szerint vállvonogatva venné tudomásul az itéletet, ha tudna róla egyáltalán.
Pedig a dolog súlyosabb, mint első pillantásra hinnénk.
A rendőrök szerepe a hazai igazságszolgáltatásban ugyanis kitüntetettebb, mint a legtöbb ország gyakorlatában. Ha két rendőr hamisan azt vallja, hogy valaki késsel támadt rájuk, az illető jobb, ha csomagolja is a fogkeféjét. Nincs az a Perry Mason, aki kidumálná a börtönből.
Ezen kívül a rendőrök jó része különleges szaktudás birtokában van. Tudják, hogy a szakértők hogyan állapítják meg a bizonyítékok hitelességét, mely esetben játszhatóak ezek ki, és milyen módon.
Ezért aztán a rendőrök által elkövetett hamis tanúzást, bizonyíték hamisítást olyan elrettentő módon kellene büntetni, hogy senkiben sem merülhessen fel még a gyanúja sem, hogy bármelyik éppeszű rendőr megkockáztatna ilyesmit.
Ellenkező esetben hamarosan az várható, hogy
- Főhadnagy úr! Ha a Kovács-ügyben sem hozod az eredményt, elsejétől mehetsz kerékbilincset osztogatni a Nyóckerbe.
- Jó. Akkor délután felkeresem Kovácsot, és találok nála tíz gramm kokót.
- Legyen inkább húsz gramm...
- Értettem!
Vagy a rendőrök magától értetődő viselkedéséből, pökhendi magabiztosságából arra kell következtetnünk, hogy már réges-régen így mennek a dolgok?
2012. 02. 02.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!