Jó pár éve annak, hogy egy élelmes vállalkozó felismerte, hogyan enyhíthetne a vetőmag hiányon.
Elment a konzervgyárba, és tonnaszám vásárolta meg a meggymagot. Családi vállalkozásban szépen megtisztította, és csinosan becsomagolva jó pénzért árulta
Persze a kommunizmusban papírok is kellettek. Ehhez a vetőmag ellátó intézet gépkocsivezetője adott hivatalos pecsétet.
Ám a bili váratlanul kiborult. A bíztatóan cseperedő meggyfák szemlátomást egyenlőtlenül fejlődtek, néha egy-egy másik fajtabeli tolakodott közibük. Mintha nem is egyszerre virágoztak volna, érni se egyszerre értek, a termés meg vacak volt. Százhektárszám kellett a meggyeseket kivágni és újratelepíteni.
Ekkor kezdtek utánanézni a dolognak, és ki is derült a turpisság. A meggymagost csalásért és okirathamisításért lecsukták.
Ártatlanul. Remélem azóta rehabilitálták és kárpótlást is kapott.
Még be sem vonult a bötönbe, egy ország emelte piedesztálra. Maga a fiatal Juszt László is lelkendezve mondta, hogy ilyen ügyes emberek kellenek gazdasági vezetőknek. Ha kiszabadul, valami olyan vezető állást kell neki adni, ahol remek képességeit kamatoztathatja mindannyiunk örömére.
Aztán a rendszerváltást követően ez is bekövetkezett: nagyüzemi módszerekkel hamisították a vetőmagot éveken keresztül hatalmas, milliárdos kárt okozva a gazdáknak évről-évre.
Minden egyes búzaszál másként növekedett. Mire az egyik beért, a másik kalásza kipergett.
Ám szerencsére a meggymagos nimbusza ezáltal se tépázódott meg: maradt a szocialista tervgazdálkodással szemben fellépő magányos népi hős.
Majd még tovább is fejlődtünk: egy ország majszolta jóízűen a világhírű hungaricumot, a finom ólmozott pirospaprikát.
Mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána.
Aztán több ilyen eset után már kezdtünk közönyössé vállni.
Ma már rezignáltan vesszük tudomásul a sajtóban repkedő méregneveket: aflatoxin, dioxinnal szennyezett guargumi. (Vajon ki lehetett az az ínyenc, aki guargumit követelt az ételébe.)
Kinyitom a frissen vásárolt, lassan bélszin áron kapható marhapárizsit - kiveri a víz, rózsaszín lé csurog belőle. Hnaja - rózsaszín víz - marhabélszin áron.
Úgyhogy tényleg ne nagyon ágáljunk. Mi magunk vágytunk erre a szép új világra.
2013. 07. 03.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
