A napi politika hazánkban nemcsak hogy szemet huny a társadalom viszonylagos képzettségének hiánya felett, hanem mindig is rájátszott arra.
Gondoljunk csak a Trianon kérdéskör kezelésére.
Vagy mikor minden gond nélkül milliók fogadták el a rendszerváltás után, hogy ők nem egyszerű munkások immár, hanem az úri középosztály tagjai, vagy később, hogy nem egyszerű állampolgárok, hanem a burzsoáziához tartoznak (polgárok).
És hogy mindez ilyen pehely könnyen ment, kegyelmes uraink most a Szent Korona tannal vakítanak.
Azt állítják, hogy a Szent Korona tan nem tesz bennünket automatikusan két lábon járó őskövületté, a magyarságnak kutya kötelessége áhítattal állni e csoda előtt. Hiszen az a magyarság, Magyarország, a magyar alkotmányosság legfőbb szimbóluma.
És joggal várják el a keresztkérdések nélküli áhítatot, amit meg is kapnak még a baloldaltól is.
Milyen csodás jogokat biztosít ez nekünk, magyaroknak?
Boross miniszterelnök úr szemlátomást hasznos olvasással tölti unalmas nyugdíjas napjait.
Nagyon helyes, csak nem nyolcvanévesen kellett volna elkezdeni.
Olvasmányai nyomon követhetők azokból a dörgedelmekből, amivel ráripakodik másnap - miután végzett egyel - az ország tudatlan közvéleményére. Vagy legalábbis szegény Napkeltés műsorvezetőre.
Manapság már az Alkotmányelőkészítő bizottságot gazdagítja friss olvasmányaival: Trianon, Szent Korona tan, sumer-magyar rokonság, teológiai kislexikon, stb.
Isten óvjon bennünket attól, hogy most fanyalodjon időskori lelkesültségében a Mein Kampfra, mert akkor szép új alkotmányunk utolsó szavai így hangzanak majd: "Heil Hitler!"
Kik is azok a magyarok, akiknek ezeket a gyönyörű jogokat biztosította a Szent Korona tan?
Az én jobbágyivadék őseim, akik generációk óta római katolikus magyar anyanyelvű, csak magyarul tudó dolgos parasztok, majd munkások, bányászok voltak?
Nem szeretnék biológiai természetű kitérőt tenni a lovak anatómiai felépítésével kapcsolatosan, így csak szelíden azt mondom, nem.
Magyarnak a magyar nemesség tartotta magát. Akkor is ha mondjuk Klebersbergnek vagy Pallavichininek hívták, és esetleg egy szót sem tudtak magyarul, és a felmenői közül egyetlen egy sem.
Mik voltak az én szegény felmenőim a magyar nemesség szemében? Mezőgazdasági vagy házi robotgépek. Magyarságuk annyit számított, mint ma a mikrohullámú sütőnél. Milyen praktikus, hogy van hozzá magyar nyelvű használati utasítás, és magyarul van kiírva hogy bekapcs.
Ezért én azt szeretném ajánlani értelmesebb honfitársaimnak, akik nem az 5%-ot kitevő nemesség leszármazottja, hogy mondjunk nemet a Szent Korona tanra.
Mi aztat nem szeressük!
Kérem ismételni.
2010. 11. 04.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
