_{2011 TimeOdyssey}

^{Cirminek, kit gyakorta maceráltam evvel}

Gőzöm sincs, mitől szerettem meg Odüsszeusz utazásait.

Már azért sem, mert kötelező olvasmány volt, és én ilyeneket elvből nem olvastam soha. Legalábbis amíg kötelező volt, de úgy látszik, ezzel kivételt tehettem.

De az is lehet, hogy csak az Iliász volt kötelező, mert azt viszont sosem olvastam végig. Csak részleteket.

Talán az érdekelt, kik lehettek a Korfu szigetén élő phaiákok. Honnan ismerősök ezek a kettős magánhangzók: Nauszikaa meg Alkinoosz?

Odüsszeusz és Nauszikaa. Ókori vörösalakos görög, attikai amphora díszítésének síkra vetített rajza
i. e. V. század. München, Antik gyűjtemény

És vajon akik ma Krk szigetén nyaralnak, tudják-e, hogy Kirké hol változtatta disznókká a társakat? Hol állhatott csodás palotája?

Bár mások szerint nem is Krk, hanem a szomszédos Losinj volt Kirké szigete, Aiaié. Még mások szerint pedig nem is sziget, hanem a Circeo-fok.

És kik voltak a lótoszevők? Tényleg a mai Libia területén éltek, netán elcsámborgott kelták voltak, mint amit talán III. Ramszesz egyik medinet habu-i reliefén látható skót szoknyás, Asterix-copfos, vörös hajú, és szakállú, kék szemű libuk?

Az akavasák talán az akhájok, Odüsszeusz honfitársai lehettek. (Az egyiptomiak ekwesh-ek vagy akwasha-ákként emlegetik őket, a hettiták achaean-okként vagy ahhiyawa-kként) De az említett reliefeken egyelőre nem azonosították őket.

Szeretem azokat a forrásokat, amik az Odüsszeia állomásait próbálják beazonosítani.

Ilyen például Sztrabón is, aki Geographicájában sosem mulasztja el megemlíteni, ha valamely város polgárai az egyik ilyen állomást vélik felfedezni városukban.

Libu hadifogoly egy
medinet habu-i reliefen

Talán éppen ő írja, hogy Nápolyban a mai napig is él az előkelő Lamia család. Tagjaik magukat Lámosz királytól származtatják. A szerző maliciózusan jegyzi meg, hogy ez valószínűleg igaz is lehet, mert ki dicsekedne egyébként azzal, hogy az ősei kannibálok?

És jót szoktam nevetni, valahányszor egy olasz film stáblistáján vagy a neten találkozok egy Lamia nevű mai olasszal.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy egy régész asszony (Chantal Jegues-Wolkiewiez) a napokban az Alpok Csodák Völgye (Vallée des Merveilles) sziklarajzaival kapcsolatos korábbi kutatásairól, feltárásáról számolt be. És ezek az alpesi sziklarajzok némelyike tőrt formáz, hasonló mükénei stílusú tőröket, mint amiket a Stonehenge egyik megalitjába véstek megközelítőleg Odüsszeusz korában.

Mükénéi tőrök és balták vésett ábrázolása az egyik (az 53-as számú) stonehenge-i megaliton

A stonehenge-i ásatások során a környező feltárt sírokban talált csontok elemzéséhez legutóbb már felhasználták a stroncium izotópos tesztet a származási hely behatárolására. Ezek szerint egyesek több ezer kilométerről vándoroltak ide talán a gyógyulást keresve. Egyik sérült, rokkanttá vált férfi éppen valahonnan az Alpok vidékéről érkezett ide.

Ebből az következhet, hogy ez a kultuszhely Európában széles körben, sok ezer mérföld távolából is ismert volt valószínűleg. Talán egyfajta  őskori Lourdes lehetett.

Akkoriban, mikor először olvastam Stonehenge-ről, még nem volt ennyire felkapott téma. És mikor Odüsszeusz ellátogat a holtak birodalmába, a nagy büdös-ködös Ókeanosz partján túl Hádész házába, hogy áldozatot mutasson be és így megkérdezhesse a vak jós, Teiresziász szellemét, hazatér-e egyáltalán, nekem valahogy rögtön Stonehenge ugrott be.

Itt persze van némi ellentmondás: az Ókeanosz nyilván a Herkules Oszlopain, a Gibraltár szikláin túli óceán. Azonban a kimmerek, akik elvileg szkíták, a Fekete tenger vidékén éltek.

De azon a környéken nincs Ókeanosz.

Viszont nem kizárt, hogy a korabeli görög felfogás szerint csak a Földközi tenger partvidékén élő népek tagoltak. Az északabbra élő barbárok, például a szkíták nem: ők az északi vidék széles, akár a Brit-szigetektől kezdődő sávját lakták. Vagy ha valójában nem is, és különféle önálló népeket alkotnak, nem érdemes ezekre a barbárokra annyi figyelmet szentelni, hogy megkülönböztessük őket a szkítáktól.

Amentet (sólymos fejdísze a Nyugat felirat) és Ré (koronája a kobrával övezett lenyugvó vörös nap) várja a holtakat

És érdekes adalék lehet, hogy az óegyiptomi mitológiában a holtak világa „A Nyugat” - csak így pőrén. Istennője Amentet, a Nyugat. De ez inkább az éjszaka-halál, nyugat-holtak országa metafora megjelenítése lehet, mintsem valami földrajzi feltételezésé. Bár érdemes elgondolkodni egy pillanatra, milyen furcsa a mükénéi király neve: Agamemnon. És milyen furcsa városnév ez Görögországban: Théba. És a másik legendában hogy kerül Thébába egy szfinx? Az egyiptomi testvérváros ajándéka? (A legenda szerint egyébként Etiópiából röppent ide.

Másik probléma, hogy az események közvetlenül a trójai háború után játszódnak, Homérosz korát több évszázaddal megelőzve.

Homérosz világképének kései rekonstrukciója

Homérosz világa már teljesen más volt, mint a Keftiu, a tengeri népek népvándorlása, támadása korában: a görög gyarmatosítás kezdete. Amikor kezd kialakulni az a kép, aminek a végeredménye lett, hogy a Földközi tenger partvidékén véges-végig körbe görög és pun gyarmatvárosok, kikötővárosok sorakoznak felváltva.

Például a mai Marselle (Massilia) és Nizza (Nikaia) eredetileg görög gyarmatváros volt, és a mai Gibraltár és például Malaga (Malaka) viszont pun.

De viszonylag közel, szinte együtt éltek a pun és görög gyarmatvárosok Szicilia és Szardinia szigetén is. Palermo eredetileg például pun gyarmatváros volt Panormos néven.

Mennyire módosíthatta vajon a gyarmatosítás szülte új ismeretáradat akaratlanul is az eredeti legendát? A haza induló akhájok egy része elsodródott, sosem tért haza. Odüsszeusznak sikerült. Lehet, hogy ez a görög gyarmatosítás kezdeteinek mítikus-képes megjelenítése?

Érdemes összehasonlítani Homérosz földrajzi világképét hitelesítésül Hesziodoszéval, Anaximandroszéval, Hecatæuséval.

http://cartographic-images.net/Cartographic_Images/106_Greek_World_Views.html

Nem sokban különböznek. És feltehetően nem voltak bővebbek Odüsszeusz korában sem ezek az ismeretek.

Érdemes megnézni Homérosz térképét: ott díszelegnek azok a bizonyos kimmerek (cimmériens).

Sok kutató a Trójai háború történetét a tengeri népek támadásával hozza összefüggésbe. Tengeri népek szóban forgó híres invázióját Kis-Ázsia és Egyiptom ellen 1230 körülre datálják. Lehetséges, hogy Odüsszeusz utazásai pedig csak összefogja a kor valós és legendás ismereteit a térség népeiről?

Esetleg maga Szép Heléna története is valami olyan esemény legendás-mitikus megjelenítése, amely szerint a Földközi tenger térségét olyan méretű klímaváltozás, aszály sújtotta, aminek következtében a termékeny félhold területét kivéve gyakorlatilag éhínség ütötte fel a fejét. A termékeny félhold népei pedig az ijesztő méretű aszály miatt nem adtak el gabonát az éhezőknek, hanem maguk is tartalékoltak, mint József történetében a fáraó?

Odüsszeusz útvonalát sokan sokféleképpen rajzolták meg.

Egyesek szerint egy viszonylag kis útról van szó. Szicília körbehajózásáról a környező kis szigetek érintésével. Ez adós maradt azzal, hogy akkor mi tartott tíz évig.

Az Odüsszeusz egyébként beszélő név, jelentése: haragos, haragvó. Hát én is haragos lennék, ha egy nap elindulnék a munkahelyemről, és tíz évig nem találnék haza. De ha sikerül végre minden utcát, teret és metrómegállót átnevezni, akkor még erre is sor kerülhet. És ha már átnevezés, és Odüsszeusz, akkor Odüsszeusz viselte a Senkise, azaz Οὖτις nevet, akárcsak leleményes utóda sok évezreddel később, az indiai Dakkar herceg, azaz Nemo kapitány.

De a legvitatottabb helyszínek legalábbis egyike mindig is az említett Hádész palotájának a helye volt.

Kirké és Odüsszeusz. Ókori fekete alakos váza rajzolata
A virágok az Odüsszeuszt megmentő molü, a kép szélein a társakat disznóvá változtató varázsvirágok

Odüsszeusz így beszélget Kirkével a Hádász házába vezető útról:

„ »Mondd, Kirké, ki vezethet el engem ez úttalan úton?
Hádészhoz soha senki nem ért még barna hajóval.«

Ezt mondtam; mire így szólt nyomban az isteni úrnő:
»Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz,
gondolnod sem kell rá, hogy ki vezesse hajódat;
állíts árbocot és kifeszítve a hószinü vásznat,
ülj, s a hajódat az északi szél majd elviszi szépen.
Hogyha pedig már Ókeanosz széléhez elértek,
Perszephoné ligetére találsz alacsony halom alján, (fekete nyárfa, αιγειρος )
hol sudaras nyárfák s meddő fűzek magasodnak;      (fehérfűz, ιτεα)
futtasd partra hajód mélyforgós Ókeanoszban,          (sziget!)
és te magad Hádész nyirkos palotája felé menj.
Ott Akherónba Püriphlegethón ömlik bele és a (Akherón=Avon?)
Kókűtosz, mely a Sztüx folyamából ágazik arrébb,
és az a két zúgózaju víz szirtnél szakad egybe;
innen eredj csak előre, te hős, ahogy intelek, ássál
gödröt, légyen a hossza s a szélessége könyöknyi,
áldozatul tölts körbe italt valamennyi halottnak,
tejjel mézet előbb, azután édes boritalt is,
harmadszorra vizet, s fölibé a fehér daralisztet.
És az erőtlen elhúnytakhoz hosszan esengve,
mondd, hogy amint hazaérsz, gyönyörű meddő tehenet vágsz
áldozatul számukra s a máglyán kincseket égetsz;
és külön áldozatul juhot ígérj Teiresziásznak,
éjfeketét, mely egész nyájadból messze a legszebb.
És ha kiengesztelted a holtak nagynevü népét,
akkor egy éjszinü kost áldozz, meg egy éjszinü nőstényt,
és fejüket fordítsd Erebosz fele, ámde te fordulj (azaz Észak felé)
visszafelé, s a folyóra tekints: majd jönnek az elhúnyt (dél felé, az
holtak lelkei rengetegen hozzád s a gödörhöz. Avon? folyó felé)
Akkor a társaidat noszogasd és mondd, hogy a kost is
és a juhot, mely amott feküszik leterítve vad érctől,
nyúzzák s égessék meg, az isteneket megimádván,
szörnyüerős Hádészt s riadalmas Perszephoneiát;
és te kirántva a combod mellől jóhegyü kardod,
ülj, s ne eressz az erőtelen elhúnytak seregéből
senkit a vérhez előbb, míg nem szólsz Teiresziásszal.
Ekkor a jós maga jön majd hozzád, nép vezetője,
és megmondja utad, megmondja az útnak a hosszát,
azt is, hogy hogyan érsz haza majd a halas habon által.«
Így szólt; s már az aranytrónszékű Hajnal is eljött.
S drága palástot adott rám és szép inget a nimfa;
ő maga szép nagy ezüst köpenyét keritette magára,
könnyűt és kecseset, csípője köré övet öltött,
szép aranyosmívűt, s fátylat boritott a fejére.”

Homérosz -  Odüsszeia X.

És akkor még a megérkezés jelenete XI. énekben.:

„ És miután odaértünk már a hajóhoz, a vízhez,
ott legelőször az isteni vízre kivontuk a bárkát,
árbocot is raktunk bele, vásznat a barna hajóra,
fogtuk a kost, a juhot: beleraktuk; utána magunk is
fölszálltunk keseregve, szemünkből hullt a kövér könny.
És a sötétkékorru hajó mögül íme kisérő
jó szelet is küldött az utunkra, vitorladagasztót,
széphaju Kirké, félelmes, zengőszavu isten.
Elrendeztük egészen a bárkánk fölszerelését,
s ültünk: szél meg a kormányos vitték csak a bárkát.
Rajta egész napon át feszesen duzzadt a vitorla.
S már a nap is lebukott, árnyékba borultak az utcák,
ekkor elért a hajónk is a mélyvizü Ókeanoszhoz.
Ott van a kimmeriosz nép városa, lakhelye, ködbe
és felhőbe takartan; a nap sose néz le reájuk,
és sohasem fénylik sugarával az égi magasból,
sem mikor útnakered, föllépve a csillagos égre,
sem mikor újra leszáll, és föld fele fordul az égről;
vészteli éj feszül egyre e gyarló földilakókra.
Ott futtattuk a partra hajónkat; a kost meg a párját
vittük; s mentünk Ókeanosz zuhogó vize mentén
míg, ahová Kirké kijelölte, a helyre nem értünk.
Ekkor az állatokat Perimédész Eurülokhosszal
fogta; s a combom mellől rántva ki jóhegyü kardom,
ástam a gödröt, amelynek a széle s a hossza könyöknyi;
körbe italt is töltöttem valamennyi halottnak,
tejjel mézet előbb, azután édes boritalt is,
harmadszorra vizet, fölibé a fehér daralisztet.
És az erőtelen elhúnytakhoz hosszan esengtem,
hogy hazatértem után tehenet sujtok le nekik, mely
meddő s legjelesebb, és kincseket égetek otthon,
s ígértem juhot is külön ekkor Teiresziásznak,
éjfeketét, mely egész nyájamból messze a legszebb.
Engesztelve a holtak népét jámbor imákkal,
fogtam az állatokat, nyakuk elmetszettem azonnal;
folyt feketén a gödörbe a vér, gyülekeztek az elhúnyt
holtak lelkei mély Ereboszból, sűrü sereggel.
Ifju menyasszonyok, ifjak, gyötröttéletü aggok,
friss bánattal a lelkükben szép zsenge leányok,
és sokan ércmívű dárdával megsebesített
elhullt harcosok is, foltos volt vértjük a vértől.
Mind odagyűltek az árok mellé, innen-amonnan,
szörnyü zsivajjal; sápadt félsz ragadott meg azonnal.
Ekkor a társaimat noszogatva, kimondtam: a kost is
és a juhot, melyek ott a vad érctől sujtva hevertek,
nyúzzák s égessék meg, az isteneket megimádván,
szörnyüerős Hádészt s riadalmas Perszephoneiát;
én meg a combom mellől rántva ki jóhegyü kardom,
ott ültem, nem eresztve erőtlen holt seregekből
senkit a vérhez, amíg nem szóltam Teiresziásszal.”

Homérosz -  Odüsszeia XI.
Fordította: Devecseri Gábor

Hádész házát tehát sokan sokfelé helyezték: Izlandra (Bredford?), észak-szicíliai Himera városa (Armin Wolf), norvég fjordok (Robert Graves), vagy még azokon is túl, a Spitzbergákhoz, a Svalbard szigetre.

Ám csaknem mindannyian szigetre. Miért is? A szövegben nem szerepel a sziget szó. Csak következtetni lehet arra, hogy nem az európai partvidékről, hanem szigetről van szó. Az Ókeanoszban nem lehet más. Kontinenst legközelebb majd Arisztotelész tételez fel, az Antarktikoszt. Miért? Mert valaminek ugye egyensúlyban kell tartania lakott világunkat! Hogy fel ne billenjen.

Furcsáltam, hogy jó pár év után és a Stonehenge kultusz tombolása közepedte se jutott eszébe senkinek Stonehenge Hádész házával kapcsolatban. Pedig hát mi ködösebb a közmondásosan ködös Albionnál?

Szóval furcsa Odüsszeusz nyomát kutatni. Látszólag annyira konkrét, ami erre ingerel. Senkinek se jutna eszébe mondjuk megkeresni a Kerberosz (Cerberus) kutyaólját, vagy azt kutatni, hogy vajon hol lehet és milyen lehetett Medusza fésűje?

Bár Odüsszeusz útját kutatni kicsit olyan, mintha Mátyás király életét a népmesék alapján próbálnánk rekonstruálni: Buda, Szelistye, Cinkota, Gömör, Kolozsvár. És ha már Cinkota, akkor Nagyicce is? Sikeres is és nem is.

És a szereplőket azonosítani, Beatrix, Kinizsi, Dóczy gróf és a többi valaha élt vagy kitalált személyt.

És mondjuk azt kutatni, hogy tényleg algyői volt-e a gyevi bíró, és mi volt az igazi becsületes neve? És találkozott-e valaha is Mátyás király egy algyői bíróval, vagy az egészet úgy ahogy van a meseszövő képzelet szülte.

Szóval ennyi erővel akár az Üveghegyet, az Óperenciás tengert vagy a burkusok, kutyafejű tatárok földjét is kereshetnénk, és akár meg is találhatnánk. Mindet meg is találták - nyelvészek.

Odüsszeusz talán egy bátor hajós nép korai, de legalább annyira furfangos Naszreddin Hodzsája, Till Ulenspiegele, Robin Hoodja,  Mátyás királya.

Érdekes hazai vonatkozás, hogy a Stonehenge I-et építő úgynevezett  vonaldíszes kerámiakultúrához tartozó nép legkeletebbre egészen hazánk területéig húzódott. Stonehenge I-hez hasonló faoszlop köröket hazánkban is feltártak Szarvason és Sé község határában. De ezekre a kutya se volt kíváncsi. Az ásatási területeket beszántották.

Legutóbb Füzesabonyban leltek valami hasonlóra.

Nem is olyan régen pedig Stonehenge régészeti feltárása során egy szent útra találtak, amit követve Durringtonban egy kb. 160 gerendából készült gerendakör (woodhenge) maradványaira leltek. Érdekes módon  a kutatók valami olyasmire jutottak, hogy a rituálé során Stonehenge a holtak, a durringtoni gerendakör az élőknek készült építmény volt, és valami rituális körmenetet jártak be ezen a frissen feltárt szent úton talán a nyári és téli napfordulón.

Viszont érdekes az Odüsszeusz által kardjával kiásott áldozógödör is.

Ilyen gödröket Stonehengenél az ásatások viszonylag korai szakaszában tényleg feltártak. Az un. Aubrey-gödrök némelyikében égés és hamvasztás nyomait fedezték fel. Az un. Oltárkő eredeti helyén pedig egy nagyobb áldozógödröt is találtak. De most ennyi év után próbáltam megkeresni azt a forrást is, ami a geometriai középpontban feltárt áldozógödörre vonatkozott, de vagy rosszul emlékszem, vagy szőrén-szálán eltűnt minden utalás erre. Viszont a füzesabonyi gerendakörben pár éve pont ilyen alapítási áldozógödröt tártak fel.

Nem szeretnék Robert Graves babérjaira törni. Dänikenére meg pláne.

De az, hogy például a lausztrügonok ősnápolyiak, vagy a lótoszevők őslíbiaiak, nem sokkal megalapozottabb gondolatok.

És mivel sosem találkoztam ezzel a gondolattal, ezért bátorkodtam pár évtized után elővezetni ezt a régi ötletemet.

De lehetséges, hogy csak azért nem találkoztam, mert ez még Dänikennek is túl sok lett volna?

Hiába! - Vagy inkább nemhiába: senki se látja magát kívülről. Még a tükör által sem.

2011. 11. 06.

További cikkek »»»»

Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!