Sokan igyekeznek úgy bállítani, mintha a szovjet hadsereg gondolt volna egyet 1944 végén, és megtámadta a vétlen Magyarországot. És ezzel elkezdődött a magyar-orosz konfliktus súlyos magyar sérelmekkel.

Azonban mint esetleg néhányan még sejtik 20 év népnevelés után is, a történteknek előzményei is voltak.

A történet egyik előzménye, hogy uraink 1933-tól elkötelezték magukat a náci Németország mellett.

A náci Németország ideológiája Hitler agresszív és fajgyűlölő nézetein alapuló nemzeti szocializmus lett.

A náci fajelmélet szerint alacsonyrendű népek által lakott országok megszerzésével kell életteret szerezni a felsőbbrendű germán fajnak.

A fajelmélet nemcsak a zsidókat és cigányokat tekintette kiirtandó aljanépnek, hanem a szlávokat és más más európai és Európán kívül élő népet is.

Ám nézetei szerint maga a német nép is fazonigazításra szorult. Hatalomrakerülése után rögtön megkezdte fajnemesítő programják rokkantak, fejlődési rendellenességben szenvedők és elmebetegek tömeges kiirtásával, illetve tömeges sterilizálással.

Hitler nemcsak lengyel testvéreinket tekintette leigázandó, és rövid rabszolgasorsot követően kiirtásra méltó aljanépnek.

Hitler a magyarokat elcigányosodott zsidó-török népnek tartotta, akiket vissza kell telepíteni oda, ahonnan jöttek, az Uralon túlra.

Nos ehhez az emberhez kötötték uraink Magyarország sorsát. Horthy is. Szálasi is. És mindenki, aki kiszolgálta őket, és hazánkat a náci Németország csatlósává tette.

Horthy is, Szálasi is jól tudta, hol foglal helyet a magyarság Hitler fajelméletében.

Kérdés, hogy Hitler győztes háborúja után bibelődött volna-e a magyarság Ural mögé deportálásával, vagy felhasználta volna a zsidók kiirtásánál már bevált infrastruktúrát.

Hát ettől szabadította fel Magyarországot a Vörös Hadsereg.

És Németország?

A németek sem szivesen gondolnak bele, hogy hány millió német esett volna áldozatul Hitler 1941-ben felfüggesztett fajcsinosítási programjának, ha egy győztes háború után újrakezdi.

Ha a Vörös Hadsereg és a szövetségesek le nem fogják a kezét.

2012. 10. 15.

További cikkek »»»»

Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!