avagy miért kell gyűlölni a zsidókat?
Van valami régi nem bibliai legenda, miszerint egy napkeleti királyhoz eljutott Mózes és cselekedeteinek híre.
Már akkor is szokás volt a híres emberek képeinek gyűjtögetése, elküldte hát hozzá kedvenc udvari föstőjét, skicceljen neki egy portrét a prófétáról.
Mikor végre megérkezett a kép, a király kíváncsian nézegette Mózes fizimiskáját, és nagyon tetszett neki. Elhatározta, felkeresi ezt az érdekes embert. Ám a főminisztere fanyalogva óvta:
- Ne látogasd meg ezt az embert. Ez egy gonosz, féktelen haragú, vad, és kegyetlen ember. Rá van írva az orcájára. Semmi jó nem sül ki belőle, ha meglátogatod.
De a király nem hallgatott rá, meglátogatta, és mikor már jól összebarátkoztak, elmesélte neki, mit mondott róla a főminisztere.
- De majd jól megmosom a fejét a meggondolatlan fecsegése miatt, ha hazaértem. - ígérte.
De Mózes szomorúan leintette:
- Ne bánts azt az embert, mert igazat mondott. Én valóban egy gonosz, féktelen haragú, vad, és kegyetlen ember vagyok. Csak épp egész életemben azon voltam, hogy ne legyek az.
A zsidók Mózestől eredeztetik a humanizmus kezdeteit. Aki szerint például nem szabad rögtön kibelezni mindenkit, aki csak görbén néz.
Hanem várni kell egy kicsit, hátha csak a szemébe ment valami.
De ezzel mint tudjuk, még a zsidók se értettek teljesen egyet. A nemzsidó külvilág pedig még jó sokáig.
Még jó sokáig büszkélkedtek a világban a győzők a legyőzöttek feletti kegyetlenségükkel. Hány ember lenyúzott bőrével tapétázták ki a várukat, mekkora gúlát raktak a levágott kezekből, fejekből.
Ám valami valahogy mégis megmozdult a világban is. Ha lassan is.
Még a vad és kíméletlen Rómában is.
Mikor Marcus Cato a Szenátust takarékosságra biztatva azzal büszkélkedett, hogy ő még a kivénhedt rabszolgáját is eladja takarékosságból, Cicero elborzadt a dologtól és rápirított. Vagy legalábbis úgy tett. Még a nagy Catonak, a ceterumos ükükjének is visszakoznia kellett kissé.
De ez már valami. Az embertelenséggel már Rómában sem lehetett többé büszkélkedni.
Titkolni kellett, vagy legalábbis valami jobb ürügyet találni rá. Leginkább azt, hogy különben ők tennék ezt velünk. No meg egyébként is: milyen sok szép aranyuk van.
Ám a gonoszoknak ezt az érvét is kicsavarta a kezükből a tőle megszokott szelíd erőszakkal egy másik zsidó, Jézus.
Aki egyenesen arra a felháborító gondolatra jutott, hogy ne gyűlöld még az ellenségedet se.
Fúúúúú!!!!
Az emberiségnek kétezer év se volt elég, hogy ezt a gondolatot megeméssze.
Sőt az emberiség legnagyobb rémtettei keresztényekhez fűződnek, akikhez képest még a tatárok dúlásai is Teréz anya jóságára emlékeztetnek.
Ám a zsidók se nyughattak. Ott bábáskodtak a humanizmus, a reneszánsz, a tudományok, az emberiség egysége és testvériségének gondolata, az emberi jogok, a társadalmi igazságosság eszméjének a születésénél is.
És ma. amikor egy izraeli katona megüt egy megbilincselt arabot, vagy a légierő iskolára dob bombát, őseinek hatalmas tömege áll haragosan felháborodásunk mögött. Sőt velük immár a világ nem is zsidó nagyobbik részéé.
Nélkülük a győzők természetes és jogos viselkedését látnánk benne.
És fogják le a kezét, vagy legalább próbálja azoknak, akik rémtettekre készülnek. Nem véletlen, hogy a zsidókat tekintik legfőbb ellenségüknek, őket gyűlölik leginkább.
Ezt fejezik ki a Führer, Himmler Reichsführer és a többi prominens náci és mindenkori főgonosz gondolata, miszerint
Ne törődj a lelkiismereted szavával!
Küzdd le és gyilkolj!
A lelkiismeret csak egy zsidó métely!
2014. 07. 27.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
