Sokszor előfordul, hogy olvasok valamit, vagy megnézek egy filmet, és a probléma nem azonnal ugrik be, hanem csak napok múlva. Addig valami furcsa kis nyugtalanságfélét szoktam érezni. Kicsit rokon érzést azzal, mikor valami, mondjuk egy színész neve nem ugrik be.
Például volt egy film egy őrültről, aki egy luxushajón bombákat helyezett el. És a tűzszerészek a bombáknál várakoztak a főnök lépéseire, aki az elfogott tettes telefonon érkező útmutatásai alapján kezdte el hatástalanítani az egyik bombát.
Tűzszerésztársai meg az ő útmutatásai szerint követték a többi bombán lépésről lépésre.
Az utolsó kérdés a klasszikus kék vagy piros volt. A főnök valami kis furcsaságot vett ki a tettes távoli telefonos hangjának árnyalatából, és ezért az utolsó pillanatban nem az általa mondott piros, hanem a kék vezetéket vágta el.
Ha jól emlékszem, itt sem azonnal esett le a tantusz, hogy hülye ötlet volt. Mert ha téved, akkor a társai követték volna, és ők is felrobbannak abban a hiszemben, hogy a főnök a piros vezeték elvágásától robbant fel, és ők is a kéket vágják el.
Ugyanilyen furcsa érzésem lett mikor a szörnyű teréz-körúti képsorokat néztem párszor. És csak ma reggel ugrott be, hogy mi is volt ez a furcsaság.
Egyes nagyon kemény bűnözői csoportok - több okból - úgy vesznek fel új tagokat, hogy valami súlyos bűncselekményt, gyilkosságot, robbantást kell elkövetniük felvételi vizsga gyanánt.
Egyrészt ezzel ellenőrzik, hogy az új tag valóban bármire képes. Hogy rátermett. És ezzel szűrik ki a rendőrségi behatolást is. Mert ilyen súlyos bűncselekményt egy rendőr sem követhet el a beépülés érdekében sem.
A lényeg, hogy ez ugrott be ma reggel, hogy ez is ilyen mestermunkának szánt dolog lehetett. De furcsa, hogy mintha ezt a variációt senki se pedzegette volna mindeddig.
A dolog pedig akkor azt jelentené, hogy megjelent itt valami igencsak kemény társaság, akik helyismeret hiányában most toboroznak helyieket.
2016. 10. 04.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
