Quodlibet védekezik. Védekezésének lényege: Ez nem hülyeség! Nem én találtam ki!
„ Az előző posztom már kifutott, páran valamiért félreértettek. A bemutatott módszert nem én találtam ki, és nem is valami ritkán használt megoldás. A vita tehát nem személyek között van, hanem módszerek között, az a kérdés, jó—e az általam bemutatott módszer. A Pitagorasz tételben is szabad kételkedni, minden nemzedéknek joga, sőt kötelessége, hogy elvárja, neki is újra bizonyítsák be. Bármilyen sokan is használták és használják az általam bemutatott módszert, az attól még lehet hibás, szabad kételkedni benne, persze előtte meg kell érteni. Onnan tudod, hogy érted, hogy megoldod a példákat.”
Szó sincs róla. Quodlibet talált valahol egy tankönyvet, amit alaposan félreértett. Most pedig tankönyvcímek felsorolása mögé próbál bújni. És elképesztően ostoba következtetéseit, amit saját kútfőből középiskolásoknak szánt halmazelméleti bevezetővel való összekombinálásával nyert, próbál orrunknál fogva bevezetni a neki oly otthonos bozótosba, gondolati káoszba.
Arisztotelész ugyanis nem a halmazelméletet akarta megalapozni, pláne nem túlbonyolítani, hanem a logikai elemeket annyira leegyszerűsíteni, hogy axiómákként lehessen őket alkalmazni további levezetésekhez, és a logikának mint axiomatikus tudománynak a létrehozásához.
Erre a mintát a görög geometriai logika adta a számára. Nem kizárt, hogy már láthatta Euklidész Elemeit is.
Illetve ha nem is látta, a kor várakozása volt a geometria axiomatikus alapokra helyezése.
Ezért aztán aki ilyen ábrákkal próbálja illusztrálni Arisztotelész szillogizmusait, az ezzel bizonyítja, hogy valójában fingja sincs, miről beszél.
Tarski kommentje még a
http://zorroaszter.blog.hu/media/image/2012-09-02/8907296/.
-hez:
24. 
tarski
2012. 08. 31. 8:00
Mi az alapvető marhaság Quodlibet mai cikkében és Tarski kommentárjában?
Az, hogy a halmazelmélet itt felhasznált naiv vagy intuitív formája (Cantor) felett már régesrégen eljárt az idő. Russell több mint száz éve bizonyította, hogy finoman fogalmazva sem ellentmondásmentes rendszer. Méghozzá rendkívül egyszerű eszközökkel.
Így hát az erre alapozott logika sem ellentmondásmentes, ami ugye egy logikának eléggé váratlan és meglepő tulajdonsága, hogy minden és mindennek az ellenkezője is levezethető általa.
Qudlibet és Tarski felett nem járt el at idő. Ők egyszerűen csak hülyeségeket beszélnek össze-vissza.
Természetesen nem a matematikus Alfred Tarskira gondolok, hanem a mi exNOLBLOGos Alfred Tarskinkra, aki nevét Arisztetelészé mellett szerényen magára vette.
Ajánlott linkek:
http://quodlibet.nolblog.hu/archives/2012/09/02/Mi_a_logika_5/
http://zorroaszter.blog.hu/media/image/2012-09-02/8907296/.
http://quodlibet.nolblog.hu/archives/2012/08/30/Mi_a_logika_-_kiegeszites/
2012. 09. 02.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
Az Olvasóknak írom!
Quodlibet-et idézve ezt olvashatjuk: „ Arisztotelész feltételezi, hogy az általa vizsgált fogalmak soha nem üresek.” után pedig a szerző okoskodása következik. Nos, erről a következőket kell tudni.
Arisztotelész sohasem foglalkozott azzal, hogy léteznek olyan fogalmak, amelyeknek a terjedelmébe nem létező objektumok tartozhatnak. Sőt, maga George Boole 1848-ban megjelent korszakalkotó tanulmánya sem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Csakhogy a 20. században a formális logikából ismert ún. logikai négyszöggel adódtak problémák.
Arról van szó, hogy egy általános állító kijelentésből logikai úton levezethető egy részleges állító kijelentés. Vagyis az univerzális kvantorból következik az egzisztenciális kvantor. Csakhogy az univerzális kvantor mindig egy osztályba, halmazba sorolást jelöl, az egzisztenciális kvantor viszont LÉTEZÉST FEJEZ KI. S itt kezdődik a probléma!. Példa:
"Minden boszorkány mágikus erővel rendelkezik." - azaz a "boszorkányok" halmazát a "mágikus erővel rendelkezők" halmazába soroltuk. De ebből az univerzális kvantorból a régi felfogás szerint következik az egzisztenciális kvantor:
"Van olyan boszorkány, amelyik mágikus erővel rendelkezik." Tehát LÉTEZIK BOSZORKÁNY, ami viszont a valóságnak ellentmond. Ezért kell kikötni azt, hogy az adott fogalom nem lehet üres fogalom.
Hasonló a helyzet a valószínűségszámítás esetén is. Itt már nem vezetem végig a problémát, csak jelzem, hogy ott is kikötés az, hogy a teljes eseménytér legalább egy eseményt kell, hogy tartalmazzon.
T.