Ritkán lehet tetten érni, hogy a világsajtó egységes, és kézi irányítás alatt áll.
Ritkán lehet tetten érni, hogy a világsajtó egységes, és kézi irányítás alatt áll.
Mert végülis szabad, sőt kötelező, hogy intelligens emberek többé-kevésbé egy véleményen legyenek például Newton gravitációs elméletével kapcsolatban, Hitler, egy tornádó, egyéb bajok megítélése tekintetében. Politikailag a rendszer lényege szempontjából pedig közömbös, hogy valaki pozítívabban itéli meg Thatchert mint Kinnockot, Busht mint Clintont, vagy éppen fordítva.
Tehát az, hogy a sajtó mondjuk a ruandai népirtásról világszerte közel azonos véleményt közöl, nem jelent önmagában semmit.
A rendszerbe akkor tekinthetünk be, amikor valami zavar áll be, hiba történik, és a technikusok óvatlanul a kíváncsi tekintetektől övezve emelik le a gépezet takarólemezeit.
Ilyen hiba volt, amikor az amerikai elnök lelkendezve számolt be arról, hogy Reagen és elődei sikeresen hajszolták bele a Szovjetuniót egy követhetetlen iramú fegyverkezési versenybe.
Egyetlen felvetés se jelent meg a világsajtóban, hogy Node kedves Mr. Bush! Akkor ezek szerint az oroszok mondtak igazat ötven éven keresztül, amikor ezzel vádoltak bennünket? Mi pedig ötven éven keresztül hazudtunk?
Winston Smith munkában az Igazság-minisztériumban (1984)
Egy másik példa, amikor a MIR orosz űrállomáson a oroszok szégyen szemre csaknem kinyírták az amerikai vendégűrhatóst (Jerry Linenger) saját magukkal együtt.
A dolog úgy esett, hogy az oroszok a Progressz teherűrhajóról lespórolták a drága ukrán automata dokkolót, és pusztán a kamerákon keresztül látható képek segítségével próbálták a monstrumot a MIRhez irányítani. Az azonban mint egy elszabadult gőzmozdony nekivágódott a MIRnek, ami ettől megsérült, csaknem elveszítette a levegőkészletét, egy napig elérhetetlen volt az áramellátás megszűnése miatt: egy napig a Föld azt sem tudta, élnek-e az űrhajósok, vagy meghaltak.
Ezzel foglalkozott a világsajtó?
Nem.
Éppen ekkoriban a FőMesterCenzorMágusMenedzserDirektor infarktust kapott, vagy elment a világvégére pecázni. A helyettese nem állt a helyzet magaslatán.
Pár nappal korábban néhány amerikai újság elkezdte pedzegetni, hogy az első amerikai űrhajós kilövése órákat késett annak idején, de nem engedték ki az illemhelyre.
Shepard egyre nehezebben tűrte a dolgot, a végén kifakadt, hogy nem bírja tovább, ő most azonnal kiszáll, és megy (inkább rohan) a toalettre. De úgy látszott, hogy ekkorra minden probléma elhárult, és már csak pár perc van hátra a kilövésig. Ezért a repülésirányító igazgató rövid konzultáció után utasította, hogy nem mehet sehova: eresszen a gatyájába.
Sam Lowrey és Jack Lint a Tájékoztatási Minisztériumban (Brazil, 1985)
Szerintem nincs a világon ember, akit egyáltalán érdekel az űrhajózás, ezen nevetne.
Mindenki tudja, hogy itt milliárd dolláros beruházásokról van szó. Itt nem lehet kockáztatni semmit főleg nem azért, mert egy űrhajós nem bírja tovább visszatartani.
Ám a helyettes FőMesterCenzorMágusMenedzserDirektor ezt valami kommunista offenzíva első jelének vette, és beindította az általános ellentámadást: a világsajtó beindult: hugyszag van a MIRen.
Szegény amerikai úrhajóst is érkezése után nem arról kérdezték, hogy örül-e, hogy túlélte, hanem hogy igaz-e, hogy hugyszag van a MIRen? Ő szegény hiába mondta, hogy tényleg rossz a levegő a MIRen: áporodott, dohos szag és amperszag keveréke: a világsajtó világgá röpítette: az amerikai űrhajós megerősítette: hugyszag van a MIRen.
Aztán a FőMesterCenzorMágusMenedzserDirektor visszatért a pecázásból, és első munkanapján végigtekinve az előző eseményeken kifakadt:
"- Hülyék! Hol van már a Szovjetunió?! Ez nem egy kommunista sajtóoffenzíva kezdete volt, csak egy hülye filmrendező és pár hülye újságíró túl komolyan vette az igazmegmondó szerepét."
Pattintott az ujjával, és a világsajtóból eltűnt a hugyszag. Másnap már egy újságban sem szerepelt.
Ugyanez kicsiben a Google-nál, márha ebben a Google szerepét kicsinek lehet tekinteni.
Szerény munkámon, amivel már többször dicsekedtem, szeretném ezt bemutatni.
Bizonyítás:
Ezt a képet több kép felhasználásával viszonylag rövid idő alatt készítettem hirtelen felindulásból. Az alapanyagok és a munka fázisai megvannak. Ennek megfelelően elsőként, 2010. november 29-n jelent meg a neten.
1. Keressünk a Google képkeresőjével az Orbán Viktor kulcsszóra:
2. Keressük ki a kalászos képet.
Érdekes: a találat egy jobbikos portál, ami először nyúlta le szerény munkámat.
3. Nézzük meg, hány helyen találja meg a Google ezt a képet? Kattintsunk a További méretek linkre.
A következők szerepelnek itt a jobbik.hu-n kívül:
pupublogja.hu
delmagyar.hu
168ora.hu fórum
fknp.hu
www.facebook.com ez a milla címlapja
Ám zorroaszter.uw.hu-nak nyoma sincs !
4. És akkor még nézzük meg, talán valami probléma adódott, és a derék Gugli nem tud szerény munkámról.
Üssük be a képkeresőbe : ZorróAszter a kalászosban
Nocsak-nocsak. A Gugli tud rólam, és még azt is tudja, hogy jóval az összes többi előtt 2010. november 29-n jelent meg először.
Nem kell konkrét véleményeket teljesen elhallgattatni. Elegendő azt a látszatot kelteni, hogy ez nagyon kevés ember véleménye, és akkor nagyon kevés ember véleménye is lesz.
Így aztán ha ipari balesetről van szó, az emberek 99%-nak Csernobil jut eszébe, és nem Bhopal, utasszállító repülőgép lelövéséről a Korean Airlines jut eszébe, és nem az Iráni légitársaság, és törvénytelenségekről Kelet-Európa és nem mondjuk az Argentin halálbrigádok.
A Google jóindulata velem szemben akkor változott meg, amikor a Pesti srácok 1956 bejegyzésem kapcsán egy-két hétig a "pesti srácok 1956" keresőszóra ez a kép jelent meg az első találati oldalon:
Ám a NOLBLOG egy boldog sziget ebben a csúnya világban. Az én boldogságomhoz is már csak egy hiányzik: végre megjelenhessen ha csak rövidke időre is szerény bejegyzésem a NOLBLOG címlapján.
Vagy ezek után várhatom? :o)
Ne légy gonosz, ZorróAszter!
2013. 02. 17.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
