Mostanság, mikor lassacskán őszente Párizsba is beszökik egy-egy tornádó,
és Grönland végre tényleg kigrőnül,
és hamarosan Londonban, New Yorkban sárga gondolákat állítanak be a taxik helyébe,
a világ urai a tőlük megszokott felelősségérzettel és szakértelemmel kezelik a klímaváltozás kérdését.
Konferenciáznak, megújuló energiaforrásokkal kísérleteznek a világ kábítására.
Közben rendületlenül folyik a kőolajkitermelés, a kéményeken és kipufogócsöveken pedig rendületlenül dől a széndioxid.
ITER - Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor terv
(International Thermonuclear Experimental Reactor)
Holott a világ legalább fél évszázada tudja, mi a megoldás. Mi az az energiaforrás, ami valóban képes kiváltani az emberiség sok-sok ezer gigawattos energiaigényét.
A fúziós energia.
A többi úgynevezett alternatív energiaforrás csak a világot ámítja. Összes remélt hozama sem képes fedezni a tényleges energiaigényeknek legfeljebb a töredékét.
Ha az egész Földet beültetnénk szélpapramorgókkal akkor sem.
A többi, csak a felszínén zöld energiaforrásról nem beszélve.
Ha megkapargatjuk rajtuk a vékony zöld festéket, kiderül, hogy mögötte veszélyesebbek még az atomnál is.
A zöldek világszerte általában csak annyira zöldek, hogy zöldségeket beszélnek.
Főként azzal okoznak kárt, hogy a választókat meggyőzik, a dolgok immár alapvetően jó kezekben vannak.
Hátra lehet dőlni, és más fontos kérdésekkel foglalkozni.
A környezetvédelmi kérdések megoldódtak.
Jó példa az energiatakarékos izzók gyártása és elterjesztése.
A világ olyan tájain a legelterjedtebb, ahol a hagyományos izzók hatásfokát rontó hő egyáltalán nem elveszett hulladékenergia, hanem fűtésként hasznosult, míg a környezetkárosító, mérgező anyagokat tartalmazó kompakt fénycsövek alig pár százalékát sikerül visszagyűjteni.
A többi megy a kommunális hulladékba talajvizet mérgezni.
Vagy ott a híres biodízel. Hatalmas területeken folyik az ipari olajnövény termesztés, miközben az emberiség jelentős része éhezik, a termőföldet pedig a termelés nemcsak lefoglalja, de hosszú időre ki is meríti.
Brávó!
Amerikában környezetkímélés címén megkezdték a hőerőművek széndioxidjának a talaj mélyrétegeibe való belepumpálását.
A világ a füle botját sem mozdítja a veszélyre.
A kőzetnyomás kismértékű megnövekedése következtében a bepumpált széndioxid visszabugyoghat a felszínre, és töredéke is akár több száz négyzetkilométert boríthat be megfojtva minden élőt.
De ahhoz, hogy a veszély tudatosodjon valamennyire, ahhoz hollywoodi rémfilmnek kellene készülni belőle.
De az nem fog.
Talán majd a katasztrófa után.
A fúziós energia mint közismert, nukleáris energia. A Napban lejátszódó folyamatokat utánozzák le földi körülmények között úgynevezett fúziós reaktorokban.
A TOKAMAK rendszer elve
Azonban a hagyományos, atommag hasadáson alapuló atomreaktorokkal ellentétben a fúziós reaktorok minimális mennyiségű és alacsony radioaktivitású mellékterméket produkálnak, ami akár a reaktor területén is pihentethető amíg a radioaktivitását teljesen el nem veszíti.
Tehát nem keletkeznek évszázadokig, évezredekig elzárandó magas radioaktivitású hulladékok.
Azon kívül a fúziós reaktor működési feltételei csak nagyon kihegyezett fizikai körülmények között jöhetnek csak létre.
Az ITER vákuumkamrájának építése
Ezeknek a körülményeknek a legkisebb megváltozása is azzal jár, hogy a plazma egyszerűen megszűnik, az energiatermelés egyszerűen leáll.
Lehetetlen, hogy a fizikai folyamatok úgy megfussanak, mint az atomreaktorok esetén elvben - sőt sajnos a gyakorlatban is - lehetséges.
A fúziós reaktorok megépítése azonban éppen ezért első pillantásra szinte megoldhatatlan problémákat vetett fel.
A hidrogén fúzióhoz szükséges hőmérséklet iszonyatosan nagy. A folyamat további hatalmas hőenergiát generál.
A létrejött plazma hőenergia termelését folyamatosan el kell vezetni. A szerkezetnek ki kell bírnia ezt a hatalmas energiát.
Az ITER környezete
További problémát jelent a plazma elszennyeződése, a hidrogénfúzió során keletkező hélium feldúsulása, ami egy bizonyos mennyiségnél megszünteti magát a plazmát. Komoly feladat megoldani, hogy a reaktort emiatt ne kelljen rendszeresen leállítani és újraindítani.
A fúziós reaktor teljesítménye a többi atomreaktorhoz hasonlóan csak kis mértékben szabályozható. Azonban lehetőség van arra, hogy a pillanatnyilag fel nem használt energiát üzemanyag hidrogén előállítására használják fel.
A problémákat a világszerte évtizedek óta folyó kísérleteknek köszönhetően lényegében sikerült megoldani.
Azonban ipari reaktor továbbra sem épül. Továbbra is csupán kísérleti reaktorok készülnek.
Szabotázs.
A szabotázs eszközei az erőforrások szétaprózása és visszafogása, a résztvevő szakemberek elcsábítása, átirányítása más kutatási területekre.
A nemzetközi szabotázsba legalább a nyolcvanas évek óta becsatlakozott a Szovjetunió is.
Bár az általa kifejlesztett Tokamak technológiát csatlakozásként behozta az ITER projectbe.
Az ipari reaktorok megépítése immár csupán pénz kérdése.
Ám az első ipari fúziós reaktor megépítését évtizedek óta tudatosan szabotálják.
Legutóbb a költségvetés lefaragásával akadályozták meg az első ipari fúziós reaktor megépítését.
A CERN több pénzt kapott a Föld fekete lyukká változtatására, mint az ITER project.
Pedig hát nem volt az emberiség történetében sürgetőbb technikai fejlesztés ennél.
A világ összes elérhető fizikusának, mérnökének ezzel kellene foglalkoznia megkapva minden szükséges anyagi forrást.
Az ipari fúziós reaktorra igényelt pénz körülbelül annyi volt, mint amennyit Magyarország költ Paks bővítésére, és töredéke például a mostani téli olimpia költségeinek.
Úgyhogy ismétcsak egy kísérleti reaktor épülhet. Az első ipari fúziós reaktor, a DEMO megépítése a legbizakodóbban szerint is 2050-re tolódott.
Persze az emberi felelőtlenségnek is marad terep ezután is.
A csaknem ingyen energia szokás szerint felelőtlenségre fog csábítani, úgyhogy lehet, hogy a bevezetését követő évszázadnak már nem a közvetett, széndioxid kibocsájtás okozta felmelegedés lesz a problémája, hanem az erőművek közvetlen hőkibocsájtása.
Megjelenhetnek a sivatagban a tízemeletes mesterséges szántóföldek sótalanított tengervízzel öntözve, a légkondicionált nyílt utcák délen, északon télen a fűtöttek.
A tenger mélyéről felhozott iszapból épített kontinensek és az egyéb vadhajtások.
És még amit az emberi lelemény csak ki képes fundálni.
De miért a szabotázs?
A nagy olajtársaságok profitérdeke érdekes módon valójában csak másodlagos.
A fúziós reaktor a többi energiatermelési módszerrel ellentétben nem birtoklás hanem elsősorban tudás alapú.
Megépítéséhez és üzemeltetéséhez nincs szükség nehezen beszerezhető ritka alapanyagokra, amiktől elzárhatók a renitens országok.
Az üzemanyag hidrogén (vízből kinyerhető deutérium és tricium hidrogénizotóp).
Megépítése után pár évtizeddel olyan bevett és megszokott technológia lesz, amit a legszegényebb országok is megengedhetnek maguknak. Nem lehet őket olyan egyszerű eszközökkel megfojtani, mint ma.
Mi az egyetlen reményünk?
Hát már legfeljebb csak az, hogy megunja a tili-tolit a kipufogógázban és szmogban fuldokló Kína, és kínjában ellopja és gyártani, terjeszteni kezdi a technológiát a nagyvilágban.
És ezzel véget vet az évtizedek óta folytatott nemzetközi, sőt rendszereken átívelő szabotázsnak.
2014. 02. 11.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
