A minapában megint a kezembe akadt egy cikk, egy Istent gyalázó, vallásosokat bosszantó, megbotránkoztató cikk, ami Istent tömeggyilkosnak nevezi, s a Bibliából vett adatokkal támasztja alá állítását.
Ez megint előhozta azt a régi furcsa érzésemet, hogy a hit védelmezői: az ateisták és a vallási fanatikusok milyen remekül megvannak egymással ezekkel az adok-kapokkal.
De engem az is foglalkoztat, hogy valóban ilyen kevesen lennénk mi, akik nem hinni szeretnének: sem abban hogy Isten (istenek) léteznek, sem abban nem hisznek, hogy nem léteznek. Hanem hit helyett tudni szeretnének, de belátják, hogy emberi értelemmel tudni nem mindig lehetséges.
Vagy csak azért tűnünk mi ilyen kevésnek, mert nem vagyunk szemelőtt, nem vágyunk az ateisták és vallási fanatikusok csatamezejére?
Ennek ellentmondani látszik, hogy a szolíd vallásos tömegekről sokat hallunk, tapasztalunk, pedig akkor ők is elvesznének a csatazaj mellett. Nem beszélve a hitükben megrendültekről.
Akkor lehet, hogy mégiscsak minket tartanak a legveszélyesebb eszme hordozóinak? Veszélyesebbnek a hangos hitehagyottak, az istenkáromlók, istentagadók, sátánisták, eretnekek, szektások ... falkáinál is?
Ha úgy vesszük, végülis a leghatásosabb fegyver az elhallgatás, elhallgattatás. Mi pedig elég rendesen el vagyunk hallgattatva.
Ha szóba jön a téma, még sose jutottunk eszébe senkinek se. Mintha nem is léteznénk. Sőt létezésünk egyenesen képtelenség lenne. Olyan képtelenség, amire nem érdemes szót se vesztegetni.
Már azt hittem, tényleg senkinek se, de pár hónapja talán a MTV 3-as retrocsatornán véletlenül megnéztem A tanítvány című ősrégi tévéfilmet, ami szokatlanul színvonalas volt. Tévéjáték létére sok külső, eredeti helyszín, semmi műtermi papírmasé. Oszter és Hegedüs D. Géza.
Furcsa ilyet látni, olvasni a Képtelen természetrajz írójától, aki A tanítványt 1944-ben írta.
Ide is idézném Nagy Lajos szavait, de sajnos nem találom sehol (a tanító nyílván maga Nagy Lajos).
És vajon mikor billennék ki nemszeretem egyensúlyomból például én?
Egyik irányba például attól, ha kiderülne, hogy univerzumunkon kívül végtelen számú halott multiverzum példány létezik. Ekkor ugyanis hihető lenne, hogy az életet lehetővé tevő fizikai törvények, körülmények teljesen véletlenül jöttek létre a mi univerzumunkban.
A másik irányba meg akkor billennék talán, ha kiderülne, hogy világunkban a Föld az egyetlen, amely életet hordoz.
De ezekkel az a baj, hogy még az eredetinél is bonyolultabb és megválaszolhatatlanabb kérdések.
2017. 08. 04.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!