Régi kedvencem az Etűdök gépzongorára. Mondjuk magamtól a büdös életben meg nem nézem, de hála középiskolás osztályfőnökünknek, aki becsempészte a kötelező ünnepi repertoár közé, láttam. És hiába küzdöttem a kötelezőség okán elvből ellene, valahogy mégis megfogott.