Városi gyerekként keveset láttam a csillagos eget. Mindig csak kis darabkáit csodálhattam meg, legtöbbször valamelyik szülém kezét tekergetve bámultam felfelé az éppen látszó kis darabkájára, míg nem sürgettek hogy elég! Menjünk, mert sietünk valahová vagy éppen hogy túl késő van már.
Aztán egyszer…