A Sziriza és a görög válság
A Sziriza és a görög válság
Vajon miért nem tudok örülni a Sziriza és Ciprasz sikereinek?
Mert ezek öngyilkos sikerek.
És amolyan kesernyés chilei déjá vu érzésem van tőle.
A baloldalnak sosem szabadna minél rosszabb annál jobbon lovagolnia. Sem győznie ilyen alapon.
És ha a világ más is, mint volt 1973-ban, és talán Athénban nem fog esni az eső, ahogyan nem esett egyébként 1973. szeptember 11-én Santiagoban sem, de Görögország akkor is keserves éveknek néz elébe, és ezért nem helyes, hogy némi hatalomért egy baloldali párt vigye el a balhét.
A Szirizának azt kellett volna megértetnie a görögökkel, hogy ebben a világrendben nincsen olyan, hogy egy adós nem fizet.
Csak olyan, hogy az állami költségvetésben szerepeltetett tételek szerint fizet, vagy a szemek elől csaknem rejtve, szinte észrevétlen módon, nehezen követhető számítással kimutatható módon, de a sokszorosát annak.
A sokszorosát fizeti ki az ingatlan árak 30-40-50 %-os, évtizedekre történő lezuhanásában, a minden állam számára nélkülözhetetlen hitelek uzsoráig menő kamatfelárában, inflációban, a szociális és egyéb kevésbé látható szolgáltatások megnyirbálásában, munkanélküliségben, meg nem kapott bérben, lecsökkentett bérben, és rengeteg minden egyébben.
A mostani teljes hitelállomány sokszorosát az évtizedek alatt.
Csak persze ezeknek a tételeknek mindegyikét órákig lehet majd vitatni pro és kontra, amit majd az egyes választó vagy elhisz, vagy nem. Éppen érez a saját bőrén is, vagy épp azt a tételt éppen nem.
Tehát nem hiszem, hogy az összeomlást követően az ezredesek jönnének. Vagy egy darab tábornok. Vagy tábornokok.
De a helyzet siralmas lesz a görög nép számára. És ebből egy baloldali párt jobb lett volna, ha kimarad.
De a mór nem tette meg a kötelességét.
A mór tehát még marad - egy darabig.
2015. 07. 05.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
