Mottó: Láttál-e már fa tetején jurtát, mit egy kurta nyelű lándzsa hegye fúrt át?

ZorróAszter

ZorróAszter

Szentivánéji virágrejtély

2011. június 23. - ZorróAszter

Cirminek, ki bíztata vala éngemet

 

Furcsa, hogy Arany, aki szemlátomást imádta Shakespeare-t, mégsem tételezte fel róla, hogy műveiben a könnyed téma ellenére sem bánik érdektelen kellékként, mellékes díszletként a jelentéktelennek tűnő részletekkel sem.

Bár az hogy néha könnyedén bánik a szereplők történelmi vagy akárcsak mitológiai hitelességével, megtévesztő lehet ma is: Julius Caesart a Szenátus lépcsőin döfeti le, a történelmi Amlethet Hamletté változtatta, vagy például a Szentivánéji álom Theseusa sem teljesen a görög mitológiából szalajtott.


Mindezek talán azt sugallhatták Aranynak, és a későbbi olvasóknak is, hogy a Mester más részletekkel sem bánt precízebben.

Konkrétan a Szentivánéji álom virágai kezdtek el érdekelni. Különösen miután több forrásból is azt hallottam, Shakespeare érdeklődött a növények iránt, meglehetősen jól ismerte és műveiben szülőföldje tájszavaival emlegeti őket.

A Szentivánéji álomban miután Oberon elhatározta, hogy egy varázslattal megtréfálja a tündérkirálynőt, így magyarázza a mókás Robin tündérnek, milyen virágra van szüksége ehhez:

Azon időben láttam én (te nem),
Repűlni a föld s a hűs hold között
Tegzes Cupídót: biztos célba vőn
Egy vesztaszűzet nyúgat trónusán;
Pattan az ívről a szerelmi vessző,
Átfúrni képes százezer szívet:
De láttam, a tűz-nyíl hogyan aludt ki
A vizenyős hold szűz sugáriban,
S a fejedelmi papnő elhaladt
Szűz gondolattal, szerelem nekűl.
Szemmel követtem az eső nyilat:
Egy kis virágra hullt az nyúgoton,
Tejszín előbb, most bíbor sebben ég:
Hivják a lányok
égő szerelemnek,
Hozz ily virágot, hisz mutattam egyszer:
Alvó szemekre csöppenő leve
Nőt, férfit őrjöngő szerelemre gyújt
Az ébren elsőbb látta lény iránt.
Hozz ily füvet nekem, s légy itt, mire
A leviathán egy mérföldet úsz.

Ehhez Arany a következő megjegyzést fűzi (szemlátomást nem nagy jelentőséget tulajdonítva a kérdésnek és nemigen bízva Shakespeare precizitásában):

Égő szerelem - Ez eredetiben love-in-idleness: viola tricolor (császárszakáll); de mivel az angol név (szerelem a tétlenségben) úgy sem adható vissza, alkalmasabbnak látszott előttem a magyar: Égő szerelem virág neve.

De ez semmiképpen sem lehet az Oberon által leírt virág, mert az nyilván olyan, aminek van tiszta fehér változata is, de Oberon a tűzpiros változatot akarja (Tejszín előbb, most bíbor sebben ég).

És ráadásul nyúgaton terem.

Először egy régi, a nevével is a témához kapcsolódó, és ma is használatos gyógynövényre gondoltam, a Hypericum Perforatumra, amit mi orbáncfűnek vagy csengő fűnek nevezünk. De ami a legfontosabb, hogy régen Szent Iván vérének nevezték, mivel vérpiros levet ereszt, és ráadásul a begyűjtésére őseink pontosan a Szent Iván éjszakáját ajánlják.

Igenám, de ez a virág sárga. Ráadásul éppenhogy nyugtató hatásáért keresik és használják a mai napig. Régen pedig varázslat megtörésére, sőt kifejezetten ördögűzésre is. Nem valószínű, hogy ettől esett volna szerelembe Titánia és a többiek.

Ez inkább az a bizonyos másik virág lehet, amivel aztán levették a megbabonázott szereplőkről a varázslatot:

Szintén Oberon mondja Robinnak:

Lesem, mig elszunnyad Titánia,
S akkor szemébe csöppentem levét,
S az első tárgyat, mit ébredve meglát
(...)
Szerelme vad hevével üldözi
S addig szeméről e bájt nem veszem le
(Mert más virággal könnyü tennem azt),

Aztán Robin mondja mikor Lysandert gyógyítgatja a Szent Iván virággal:


Úgy, úgy,
Jól aludj:
Hadd kenem
Szerelem-
Vert szemedre
Gyógyszerem.


És aztán mikor Oberon feloldja Titániát:


De már feloldom a tündérkirálynét.
Légy, minő vagy, kedvesem!
Láss, mikép látsz rendesen.
Diána füve Ámor virágát
Győzze le tüstént, rontsa varázsát.
Ébredj, királyném, szép Titánia!

 

Tehát akkor ez, amivel a varázslatot megszüntetik, ez Diána füve.

De akkor mi lehet Ámor virága?

Végigböngésztem a fűvészkönyveket, és egy alkalmasabbnak látszón akadt meg a szemem:

A pipacs egyik fajtáján, aminek fehér változata is van: a Papaver Dubiumon (Bujdosó mák).

Mint most megtudtam, az összes pipacs tulajdonképpen vadmák, és a háziasított, termesztett változata sem véletlenül Papaverin Somniferum , azaz Álomhozó, mert a pipacsok mint mákfélék azokhoz hasonló összetételű ópiátokat tartalmaznak.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Példul ma éjjel menjen ki az erdőbe, és kérdezze meg az első tündértől.

Ja, de ne attól! 8o)

 

2011. 06. 23.

 

További cikkek »»»»

Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!

A bejegyzés trackback címe:

https://zorroaszter.blog.hu/api/trackback/id/tr678907422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Virág elvtárs s.k. 2011.06.23. 22:36:39

...érdekes...Virág elvtárs s.k.

ZorróAszter 2011.06.24. 16:12:15

Köszönöm. Virág elvtárstól el is vártam.

Atlasz 2011.06.24. 19:37:46

Asztrális gratulációm ehhez a különleges közleményhez!
(Halkan: nagyon bizonytalan vagyok a bíbor, bordó, lila, kék-bíbor megkülönböztetésében)

ZorróAszter 2011.06.24. 20:23:55

Kedves Atlasz!

Bevallom, én is.
És egyébként a virágokhoz sem értek.

Az eredeti szövegben
"Before milk-white, now purple with love's wound,"

Remélem, nem pirít rám egy angolos, hogy a purple Shakespeare korában csak lilát jelentett.

ZorróAszter 2011.06.24. 20:26:57

És köszönöm.

CsipkeRózsa 2017.03.11. 14:29:07

Én úgy tudom, ez a virág a háromszínű árvácska. Gyógynövény.

ZorróAszter 2017.03.11. 15:46:52

Melyikre tetszik gondolni? A viola tricolorra?

ZorróAszter 2017.03.11. 20:30:30

Azt nem tudom, hogy nevezik-e háromszínű árvácskának is. Ha esetleg ért a virágokhoz, érdekelne a véleménye.

A probléma az, hogy Shakespeare ha jól odafigyelünk, olyan virágról beszél, aminek volt vagy van fehér változata, de mostmár (a vesztaszűzes epizód után) már van piros változata is.

Amit Atlasz vetet fel, azzal az a probléma, hogy a seb az nem lila.

Vagy ha lila, akkor már régen rossz.

:o)

A purpleval az a nagy helyzet szerintem (csak sajna nyelvész se vagyok), hogy az angolokra nagy és kiszámíthatatlanul vegyes hatást gyakorolt a francia nyelv.

Ott a pourple vagy hasonló szó a piros árnyalata, nem liláé.

De aztán Angliában megkeveredett a dolog, és ott a purple lila lett.

Tessék belegondolni, hogy milyen hülye dolog a Lila Szív kitüntetés (Purple Heart). De a briteket úgy látszik, nem zavarja.

A dolog és a csűrcsavar alapja szerintem az lehet, hogy a bíbor, a pourple a bíborcsigát jelenti. De belőle nem csak piros hanem lila és még zöld színt is előállítottak.

Ezekről Önnek mi a véleménye?

CsipkeRózsa 2017.03.13. 16:47:30

Nem értek a virágokhoz, csak szeretem azokat. Egy időben nagyon érdekeltek a gyógynövények, akkor találkoztam ezzel a háromszínű árvácskával is. Megtetszett az aranyos külseje és a neve is.

Az égőszerelem virág ( Lychnis chalcedonica) piros színű.

Persze, ha azt mondjuk, hogy égő szerelem, az nem biztos, hogy az égőszerelem virág.

Shakespeare gondolatát én nem tudom megfejteni.

Létezik ámor méz is, tehát az ámor virága egy illatos növény lehet.

ZorróAszter 2017.03.13. 18:50:10

Vigyázni kell hogy ne befolyásoljon bennünket Arany fordítása meg értelmezése.

Az égőszerelem Arany fordítása, Shakespearenél eredetileg "love-in-idleness", azaz kb. szerelem a tétlenségben.

Aztán Shakespeare mondja, hogy két virágról van szó. Ámor virágával teszik rá az emberekre a varázslatot, Diána füvével meg leveszik.

És azt is egyértelműen megmondja, hogy Ámor virága eredetileg fehér volt, és csak a vesztaszűzes epizód után lett piros, vagy a lett a fehér virágnak piros változata is.

"Before milk-white, now purple with love's wound,"

CsipkeRózsa 2017.03.14. 14:32:48

@ZorróAszter:

van egy új gondolatom. A purple színt lilának véve, a gyalogakác is lehet a találat, hiszen az létezik tejszínű és lilás árnyalatban is. Az illata pedig bódító. Mondhatjuk azt is Ámor virágának.

ZorróAszter 2017.03.14. 17:47:47

Kedves CsipkeRózsa!

Tessék szíves lenni elismerni, hogy most csak húzni tetszik éngemöt :o)

A lila nem jó, mert a seb nem lila. A szív sem. A vér sem.

A probléma az, hogy a purple, azaz a bíbor szerintem az angolban is a vörös árnyalata volt eredetileg, nem a liláé. Mint a franciáknál vagy nálunk is.
De nem tudom bizonyítani, mert nem tudom, miért lett náluk lila.

Valami zavar lehetett a franciából jövő szó és az egyházi méltóságszínek körül.

Az angol nyelvben majdnem mindenre van egy óangol és egy egy ófrancia eredetű szó, ami eredetileg ugyanazt jelentette, de később árnyalásra használták a két kifejezést, úgyhogy mára már eltérő a jelentésük.

Valami ilyesmi lehetett a pourple/purple és a crimson/karmazsinnal. Valószínűleg a püspök és érsek színe meg az un. királyi bíbor szín körüli kavarodás miatt.

Vagy valami ilyesmi.

CsipkeRózsa 2017.03.14. 18:32:07

Én igazából erre gondoltam, sőt, az alábbi képeken még pirosnak is mondható a gyalogakác:

www.ktg.gau.hu/termeszetvedelem/tgabor/fajismeret/species/fabaceae/amor_fru.html

Jobb képeket is láttam, de azokat nem sikerült másolnom, mert km hosszúságú lett volna a cím.

Tovább nem fogom ezzel untatni, csak kíváncsi voltam, mi lehet a megfejtés. Úgy látszik, nem sikerült.

ZorróAszter 2017.03.14. 19:12:59

Ne tessék viccelni. Én kértem, hogy ha van ötlete, akkor tessék szíves lenni megosztani velem.

Már csak azért is, mert ha nincs más, akkor indirekte kell megpróbálni kizárni a pipacson kívül minden mást.

Mert a pipacsra minden stimmel, csak a purple nem. Feltéve, ha a purple csak lila lehet.

Még lehet, hogy megpróbálok elindulni ezen a vonalon, és belekontárkodom a nyelvészek dolgába.

Nekem speciel mint mondtam a lila szív nem tetszik. Az is jelzi a zavart.

ZorróAszter 2017.03.16. 13:14:24

@CsipkeRózsa:

Ha még itt tetszik lenni és még érdekli a téma:

Tévedtem. A franciában is határozottan a lila a bíbor, de használják a bíborvörös kifejezést.

Mostmár úgy látom, hogy a magyarban a római kor értelmezéséből az irodalomból rögzült, hogy a bíbor az a vörös árnyalata. És csak esetlegesen jelenti a lila árnyalatát.

A kérdés, hogy Nyugat-Európában is volt-e ilyen jelentésváltozás és ha igen, akkor mikor.

CsipkeRózsa 2017.03.16. 18:16:55

Így beigazolódott, hogy a szív és a vér piros. Sőt, a seb sem lila.

Mindig többet lehet megtudni egy kérdőjeles témában.

ZorróAszter 2017.03.16. 19:11:36

:o)

Közben elkezdtem beleásni magam a témába. A heraldika kapcsán találtam olyasmit, hogy a spanyoloknál is a vörös a bíbor. És hogy voltak változások Bizánc török megszállása után.

És megpróbálom megkeresni, hol írja Plinius azt, hogy a bíbor vérvörös.
süti beállítások módosítása