Mottó: Láttál-e már fa tetején jurtát, mit egy kurta nyelű lándzsa hegye fúrt át?

ZorróAszter

ZorróAszter

Jancsó

2014. február 01. - ZorróAszter

Jancsót erdélyi származásúnak, apai ágon magyar, anyai ágon román eredetűnek mondják.

 


De mintha valahol beszélne valami kis fiumei olasz beütésről is.

 

Olasz kapcsolat

 

Pár éve láttam egy Luigi Romersa nevű kivénhedt fasisztával készült filmet, aki Németországban volt diplomata a háború alatt. Talán katonai attasé.

Luigi Romersa a Hitler titkos fegyverei című dokumentumfilmben.

És ahogy beszélt, gesztusaiban, fizimiskájában volt valami érdekesen ismerős.

Csak később esett le, hogy arcvonásai, gesztikulációja, hangszíne Jancsóéra emlékeztettek.

Gyorsan hozzáteszem, távol áll tőlem, hogy Jancsónak bármilyen jobboldali pláne szélsőjobboldali nézetet vagy szimpátiát tulajdonítsak.

Csak külsőségekről van szó.

És az is lehet hogy rosszul emlékszem a fiumei olasz ágra. Azért mertem csak előhozni talán nem helyénvaló módon és időben, mert úgy hiszem, a Mester (erre biztosan azt mondaná: Na menj a picsába!) is nagy jelentőséget tulajdonított a történelmi mélységekben lappangó rejtett összefüggéseknek.

 

És a történelmi fikciót sem vetette meg.

 

Romersa pedig ebben a filmben éppen az állítólagos náci atombomba kísérleti robbantását regélte el szemtanúként.

Pár évvel korábban még biztosan lecsaptak volna a témára Hernádival.

Vagyis talán mégsem csak a véletlenen múlott olaszországi működése. Talán ugyanúgy ugyanaz húzta vissza-vissza Olaszhonba mint Edélybe.

 

A legendás hosszú snittek

 

Jancsó ugye eredetileg dokumentumfilmes volt. Színházi rendező szeretett volna lenni, de dokumentumfilm rendező lett. És a véletlenen múlott, hogy a dokumentumfilm stúdió játékfilmek készítésébe fogott 56 után, talán éppen Nemeskürty előzetes ötlete és indíttatása nyomán.

És ehhez befogták a meglévő rendezőgárdát.

Az első filmjei vágás tekintetében is úgymond hagyományosak.

Az akkori sztárszínészeket foglalkoztatják.

Oldás és kötés. Latinovits, Domján Edit.

Később Jancsó a hosszú snittekkel a film életszerűséget erőlteti. A film így olyan látványt ad, mint ahogyan a világban is botorkálunk, bámészkodunk, szemlélődünk.

Történnek velünk a dolgok. Néha számunkra érthetetlen jeleneteknek vagyunk a szemtanúi. És közben persze életünkben általában nincsenek életidegen, ájulásszerű vágások.

Viszont valahogy az embernek az az érzése, hogy bár a látvány így valóban életszerűbb, de ugye a való világban nem csak hosszan szemlélődünk, hanem néha cselekszünk is.

És mintha a hosszú snitteknél pont akkor nyisszantana a vágó, amikor éppen felhagynánk a szemlélődéssel, és mi is tennénk valamit, amire a környezet - a filmbéli is - reagálna.

Így mintha a vágó pont ezeket nyisszantotta volna ki.

Ettől bejön valami furcsa frusztráció a nézőben. Valami érdekes nyugtalanság.

Sajnos Jancsót már nem tudjuk megkérdezni erről, hogy volt-e benne ilyen szándék.

A történelmi tehetetlenség érzése?

Elidegenedés?

Jancsó a saját feje után megy, és mikor felpillant, a neorealizmus nagyágyúi körében találja magát - szándékától függetlenül.

 

Történelmi fikció (finomabban fogalmazva: blődli)

 

Mint köztudott, Hernádit mint „munkásírót” (A péntek lépcsőin) őrkutyának rendelték a kezdettől túl lilának tűnő Jancsó mellé.

Cseppet sem számítottak rá, hogy együtt mégjobban meghülyülnek, mint tehették volna külön-külön.

Közösen ötlötték ki a történelem kancsal szemléletét, amit Hernádi nevezett el blődlinek.

 

A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon (1981., R.: Jancsó Miklós)

 

 

Színészek

 

Az Oldás és kötésnél még sztárszínészek szerepelnek. De már megfigyelhető, hogy igyekszik a legtermészetesebben, legéletszerűbben játszó színészeket megszerezni.

Tulajdonképpen már az Oldás és kötésben is.

Ajtay Andor, Szakáts Miklós.

Nála kap főszerepet Kozák, Madaras és még sok korábban ismeretlen színész.

Később amatőröket is foglalkoztat egyre nagyobb számban. Köztük régi nagy kedvencemet, Neményi Máriát is egy villanásnyira, többször és többnyire pucérkodásra Nyakó Julit. Az Omega, Omega, Omegában az akkoriban felfedezett szép nevelőintézeti árvalányt, Erdős Mariannt. De egyik filmjében még Cicciolina is megjelenik. Sajnos nem emlékszem, melyikben. Sosem ismertem fel.

Kedves lány volt - emlékezik rá Jancsó.

Ja, persze: a Magánbűnök, közerkölcsökben.

Ha jól emlékszem, először pornográfia vádjával betiltották Olaszországban. Még jó hogy nem akarták lecsukni őket mint Bertolucciékat pár évvel korábban az Utolsó tangó miatt. De lehet, hogy azért úszták meg, mert Elio Petri - Volonté Todo modoja verte ki hamarabb a biztit akkoriban - persze más vonatkozásban.

Valahányszor kihelyezett kormányülés van Kötcsén, nekem mindig a Todo modo ugrik be nemtom miért.

Ja nem is. Egyik Magyarországon forgatott filmjében is szerepelt Cicciolina. Arra mondta.

 

Pucér csajok - Parasztvakítás

 

Megjelenésük tényleg eléggé rendszertelen és néha erőltetettnek tűnik.

Allegro barbaro (1978., R.: Jancsó Miklós)

Emlékszem egy műsorra talán Hernádiról készült portréfilmre, ahol az üres színházi nézőtéren egyedül üldögélő műsorvezető arca egy pillanatra elváltozik, majd miután zavart arckifejezéssel feltápászkodik a székéről, meglátjuk, mire a nagy zavar: egy pucér nő sétál el az orra előtt lassan, méltóságteljesen libegve, mint egy zászló.

 

Parasztvakítás - aposztrofálta Jancsó.

 

A lányok pucérsága többnyire tényleg öncélúnak tűnik, ám néha mintha halálszimbólum is lenne. (Halálunk után meztelenül állunk az Úr elé. Vagy az általa gyakran emlegetett „kis halál”-ra emlékeztet vele? Ezen keresztül az igazira?)

Égi bárány (1970., R.: Jancsó Miklós)

Pucérra vetkőzik ki Madaras mint éppen kiugró pap. Pucér rabok öltöznek át osztrák egyenruhába. De régi legenda, hogy az egyházi vezetők megbotránkoztak a folyosókon rohangáló pucér és miseruhába öltözött csajokon.

A Jancsóval szerződő titkárt ki is rúgták a legenda szerint, de a film azért elkészülhetett. Hála az állam és egyház megbékélésének.

 

Lovak, egyenruhák, zászlók, szalagok - a magyarkodás szimbólumai

 

Darutoll és Bethlen-kucsma, Magyarország véres kocsma.

Allegro barbaro (1978., R.: Jancsó Miklós)

 

Csendőregyenruha. Katonazubbony cirádás parolival és csillagokkal.

 

Pont mint ma.

 

Zászlóerdő, piros-fehér-zöld szalagos magyarkodás.

 

Pont mint ma.

 

A blődlin is túl - Kapa és Pepe

 

Még kér a Jancsó, addig adjatok neki. Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a Jancsó, ha nem kér, de vesz, ragad, és abból olcsó költségvetésű Kapa-Pepe filmek sorozatát forgatja le?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én főleg Mesikétől a falra mászok.

Először nem tudtam hova tenni ezeket a filmeket.

Aztán bekúszott az agyamba a kérdés: Nem hiperrealisták ezek a filmek?

A kommunizmus néhol zavaró kontraszelektív, illogikus világa után sokaknak pofánvágásként hatott az új rendszer káderállományának általános silánysága, pitiáner törtetése, a hülyék általános és mára véglegesnek tűnő diadala.

Hozzá a nép megadó, meghunyászkodó és sietős hozzábutulása.

Nyomasztó a felismerés, hogy ezek a filmek bizonyos értelemben a rendszerváltást követő Magyarország hű ábrázolásai.

Ennyi hülyét a diktatúra nem tudott volna elviselni. Fél év után megbukott volna magától.

Kék Duna keringő (1992., R.: Jancsó Miklós)

Ez is a szabadságot és a nyugati típusú polgári demokráciát igazolja - vigasztalja Jancsó azokat, akik képesek eddig a felismerésig követni.

 

Jancsó a színész

 

Furcsa módon színészként szinte csak Jancsó Miklós filmrendezőt („Himself!”) alakította.

Így szerepel Kovács András Falakjában egy pillanatra, a Macerás ügyekben (Hajdu Szabolcs). Taláncsak a szintén Hajdu Szabolcs rendezte Kicsimarapagodában alakít valódi kitalált figurát, Zudar Ottót.

És persze önmagát alakítja a Kapa-Pepe filmek némelyikében is.

 Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998., R.: Jancsó Miklós)

 

Egyelőre rémes lenne újranézni a kissé feketehumortól terhes temetői jelenetekben Hernádival az oldalán.

De talán majd egy kis idő múlva.

Mint már talán mindenki tudja, tegnap ő is itthagyott bennünket.

Vagy lehet hogy mindez csak egy újabb Jancsós Hernádis morbid tréfa?

Nekem hirtelenjében ezek jutottak eszembe róla.

 

Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998., R.: Jancsó Miklós)

 

 

2014. 02. 01.

 

 

 

További cikkek »»»»

Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!

A bejegyzés trackback címe:

https://zorroaszter.blog.hu/api/trackback/id/tr178907210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

little 2014.02.01. 22:24:57

Kedves Zorró ez egy nagyon jó írás!

ZorróAszter 2014.02.01. 22:29:06

Kedves Little!

Köszi szépen.

A vicc az, hogy véletlenül valahogy kiment, én meg még nem is raktam fel minden képet.

De a szöveghez akkor már nem írok többet, csak az elgépeléseket javítom.

MaNetti 2014.02.01. 22:45:05

Több mint jó!
+++++++
Üdv újra a fedélzeten! Hogy sikerült kacskaringó nélkül? :-))))))))))))

ZorróAszter 2014.02.01. 23:02:13

Kedves Manetti!

Köszi szépen.

Újabban először sikerül közvetlenül megjelennem, és csak utána tiltják le a blogomat. Aztán meg ki is tiltanak.

Ez most a zorroaszter110

A múlt év végén ünnepeltem a jubileumi 100. letiltott blogomat, a zorroaszter100-at.

:o)

Osszián 2014.02.01. 23:39:51

4.

De legalább tudnánk, hogy miért.

Nagyon jó Zorró, pazar.

Jó fej volt Jancsó. Mint jelenség jobb volt, mint a filmjei. Nagyon élveztem minden dumáját.Legyen neki könnyű a föld. Immár fent provokálhatják az égi világot Hernádival...-)

ZorróAszter 2014.02.02. 00:00:08

Kedves Osszián!

Köszi.

Igen, tényleg érdekes fazonok voltak. Én egyébként tulajdonképpen szeretem a filmjeiket.

Talán csak a Kapa/Pepe filmeket nem. Főleg ahol Mesike vihog.

Romersáról jutott eszembe, hogy Hernádinak volt valami színdarabja azt hiszem, ami akörül forgott, hogy a fiatalok felkeresnek egy volt SS tisztet, valami Röhmer vagy Remmer nevűt, aki a valóságban is létezett. Ő akadályozta meg, hogy a Hitler elleni merénylet után az összeesküvők átvegyék a hatalmat Berlinben.

No és felkeresik és megköszönik neki, hogy ezt tette, mert enélkül valószínűleg nem lenne kommunizmus Kelet-Európában.

Nem emlékszel, mi volt ez?

Valéria 2014.02.02. 10:00:33

Kedves ZorróAszter,

Jancsó halálhírére reagálva valahol már leírtam, hogy mindazoknak, akiknek fontosat tudott mondani, vagy jelentett a személye, művészete, természetes, hogy búcsúznak tőle.

Érdekes, hogy Jancsónak a nőkhöz fűződő kapcsolatáról nemigen olvastam a nekrológokban. / a pucérság és Cicciolina-jelenség mellett, felett /

Valéria 2014.02.02. 10:08:17

Most olvastam egy portálon. Ideillőnek gondolom:

"Jancsó nemcsak nagy magyar volt, hanem világpolgár is, demokrata is, és főként szabad ember."

Amúgy az írásban arról van szó - főképpen - hogy a kormányzat nem búcsúzott Jancsótól, még nem.

Talán majd hétfőn. Munkanap lesz.

Osszián 2014.02.02. 10:17:50

Zorro, rémlik valami, és azt hiszem, Kecskeméten adták elő.
Ott volt ez a páros egy darabig, gondolom Aczél úgy spekulált, hogy egy vidéki várost úgy se tudnak megrontani, viszont távol lesznek attól a kulturális központtól, ahol az ég zeng, és nem rontják ott a levegőt.

Talán a Vérkeresztség volt.

maiman 2014.02.02. 10:35:38

Gratula, kedves Zorró!

Remek írás!

ZorróAszter 2014.02.02. 17:02:03

9. Osszián 2014. 02. 02. 10:17

Sajna ezt a címet még azt hiszem, nem hallottam.

Most hogy spekuláltam rajta, valamiért a Lélekvándorlás ugrott be, bár ez a cím se nagyon utal erre a témára.

Viszont ez azt hiszem megvan valamelyik kötetemben, amiben évente az új drámákat adták ki.

Majd megnézem, hátha benne van.

Meg a Vérkeresztség is ha mázlim van.

ZorróAszter 2014.02.02. 17:04:52

Kedves Obsidian és Maiman!

Köszi.

ZorróAszter 2014.02.03. 06:31:48

Kedves Valika!

Bocsánatot kérek. Fogalmam sincs, hogyhogy csak most vettem észre hogy Önnek nem válaszoltam.

Talán nekrológba nem is való Cicciolina. Én sem írtam volna, ha nekrológot írtam volna. De én csak azt szerettem volna leírni, mi jut eszembe Jancsóról.

Jancsó (és Hernádi) tényleg nagyon érdekes emberek voltak.

És Jancsó filmjei is nagyon érdekesek.

Néha az az ember érzése, szándékosan olyanok, hogy ne tudjon az ember gondolkodás nélkül elmenni mellette. Legfeljebb csak legyintve.

De Jancsó annyira precízen kimért és adagolt módon nem konkrét, hogy az tuti nem lehet véletlen.

Sajna pont ő mindenkit azzal hajtott el, hog nem szabad a filmjeit komolyan venni. És ezért sosem fedte fel a kártyáit.

Így marad a találgatás és az az érzés, hogy tiszta hülye vagyok ezekkel, hiszen ő maga mondta, hogy ne találgassunk és ne vegyük túl komolyan.

Csak az mond mindennek ellent, hogy marha sokat gondolkodott és variált, mire végre a forgatásba fogott. Vagyis tuti hogy kamuzik, amikor azt mondja, hogy ne próbálják értelmezni és ne vegyék túl komolyan.

Valika 2014.02.03. 08:12:00

Jó reggelt:)

megértem kedves ZorróAszter, az embernek ezer egyéb dolga van a blogoláson kívül, nem csüng állandóan a neten :)


"Talán nekrológba nem is való Cicciolina. Én sem írtam volna, ha nekrológot írtam volna. De én csak azt szerettem volna leírni, mi jut eszembe Jancsóról."


Hogy mi való egy nekrológba? Hát nem tudom....szerintem az való, amit az emlékező fontosnak gondol megemlíteni. Minden nekrológ személyes, kivéve a kormány(vagy egyéb hivatalos szerv) által kiadott, tiszteletből, elismerésből és saját méltóságának szóló kötelességtudatból megírt búcsúztatók.

Egy blog esetében ugyebár...másról van szó :)


Jancsó jellemzően szerényen hárította a filmjei iránti érdeklődést (vagy szőrözést, kinek hogy tetszik), talán túl szubjektívnek érezve alkotását. Persze joggal gondolta ezt. Az érdeklődők meg gondoljanak, ami eszükbe jut képeit látva :)


EGy korszak távozott..én így gondolom.



üdvözlettel

Valika

ZorróAszter 2014.02.03. 12:42:13

Kedves Valika!

Nem-nem! Sajnos néha tényleg figyelmetlen vagyok. Az olvtársak egyszer-kétszer meg is róttak teljes joggal.

Így amikor ez eszembe jut, gyorsan előlről végigböngészem a kommenteket.

Sajnos nem tudom, mi motiválhatta ezt az elhárítást nála.

Nem látszott szerény embernek. De lehet, hogy csak a hedonizmusa takarta el a szerénységet.

Az biztos, hogy nagyképű vagy öntelt nem volt.

Talán bizonytalan volt abban, hogy amit csinál, az tényleg fontos és értékes-e.
És attól félt, ha kivesézik, kiderül hogy nem.

És emiatt néha tényleg túlzásba vitte a hülyéskedést..

Valéria 2014.02.03. 16:16:52

16. ZorróAszter (szerkesztő)
2014. 02. 03. 12:42


Kedves ZorróAszter,

bevallom, volt idő, amikor engem a mostaninál jobban zavart, ha véleményemet, hozzászólásomat nem követte valamiféle reakció. Később ezt az érzékenységemet felülvizsgáltam. Egyszerűen magamból indulva ki. Nem mindig érünk rá ilyesmire. Azért saját oldalamon igyekszem minél előbb reagálni a véleménnyel hozzám látogatók felé.

Hogy Jancsó öntelt lett volna? Kedves ZorróAszter, én ezt - nagyon szubjektíven - így intézem el magamban:

Ki vagyok én, hogy ezt megítéljem? Alkotott, tette a dolgát. Nekem a rajongás, vagy nem rajongás, figyelem, vagy érdektelenség jut "osztályrészül."

Számára egy szépen megvalósult pálya és sok-sok elismerés. Jó volt neki, én így látom :)
süti beállítások módosítása