Jancsót erdélyi származásúnak, apai ágon magyar, anyai ágon román eredetűnek mondják.
De mintha valahol beszélne valami kis fiumei olasz beütésről is.
Olasz kapcsolat
Pár éve láttam egy Luigi Romersa nevű kivénhedt fasisztával készült filmet, aki Németországban volt diplomata a háború alatt. Talán katonai attasé.
Luigi Romersa a Hitler titkos fegyverei című dokumentumfilmben.
És ahogy beszélt, gesztusaiban, fizimiskájában volt valami érdekesen ismerős.
Csak később esett le, hogy arcvonásai, gesztikulációja, hangszíne Jancsóéra emlékeztettek.
Gyorsan hozzáteszem, távol áll tőlem, hogy Jancsónak bármilyen jobboldali pláne szélsőjobboldali nézetet vagy szimpátiát tulajdonítsak.
Csak külsőségekről van szó.
És az is lehet hogy rosszul emlékszem a fiumei olasz ágra. Azért mertem csak előhozni talán nem helyénvaló módon és időben, mert úgy hiszem, a Mester (erre biztosan azt mondaná: Na menj a picsába!) is nagy jelentőséget tulajdonított a történelmi mélységekben lappangó rejtett összefüggéseknek.
És a történelmi fikciót sem vetette meg.
Romersa pedig ebben a filmben éppen az állítólagos náci atombomba kísérleti robbantását regélte el szemtanúként.
Pár évvel korábban még biztosan lecsaptak volna a témára Hernádival.
Vagyis talán mégsem csak a véletlenen múlott olaszországi működése. Talán ugyanúgy ugyanaz húzta vissza-vissza Olaszhonba mint Edélybe.
A legendás hosszú snittek
Jancsó ugye eredetileg dokumentumfilmes volt. Színházi rendező szeretett volna lenni, de dokumentumfilm rendező lett. És a véletlenen múlott, hogy a dokumentumfilm stúdió játékfilmek készítésébe fogott 56 után, talán éppen Nemeskürty előzetes ötlete és indíttatása nyomán.
És ehhez befogták a meglévő rendezőgárdát.
Az első filmjei vágás tekintetében is úgymond hagyományosak.
Az akkori sztárszínészeket foglalkoztatják.
Oldás és kötés. Latinovits, Domján Edit.
Később Jancsó a hosszú snittekkel a film életszerűséget erőlteti. A film így olyan látványt ad, mint ahogyan a világban is botorkálunk, bámészkodunk, szemlélődünk.
Történnek velünk a dolgok. Néha számunkra érthetetlen jeleneteknek vagyunk a szemtanúi. És közben persze életünkben általában nincsenek életidegen, ájulásszerű vágások.
Viszont valahogy az embernek az az érzése, hogy bár a látvány így valóban életszerűbb, de ugye a való világban nem csak hosszan szemlélődünk, hanem néha cselekszünk is.
És mintha a hosszú snitteknél pont akkor nyisszantana a vágó, amikor éppen felhagynánk a szemlélődéssel, és mi is tennénk valamit, amire a környezet - a filmbéli is - reagálna.
Így mintha a vágó pont ezeket nyisszantotta volna ki.
Ettől bejön valami furcsa frusztráció a nézőben. Valami érdekes nyugtalanság.
Sajnos Jancsót már nem tudjuk megkérdezni erről, hogy volt-e benne ilyen szándék.
A történelmi tehetetlenség érzése?
Elidegenedés?
Jancsó a saját feje után megy, és mikor felpillant, a neorealizmus nagyágyúi körében találja magát - szándékától függetlenül.
Történelmi fikció (finomabban fogalmazva: blődli)
Mint köztudott, Hernádit mint „munkásírót” (A péntek lépcsőin) őrkutyának rendelték a kezdettől túl lilának tűnő Jancsó mellé.
Cseppet sem számítottak rá, hogy együtt mégjobban meghülyülnek, mint tehették volna külön-külön.
Közösen ötlötték ki a történelem kancsal szemléletét, amit Hernádi nevezett el blődlinek.
A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon (1981., R.: Jancsó Miklós)
Színészek
Az Oldás és kötésnél még sztárszínészek szerepelnek. De már megfigyelhető, hogy igyekszik a legtermészetesebben, legéletszerűbben játszó színészeket megszerezni.
Tulajdonképpen már az Oldás és kötésben is.
Ajtay Andor, Szakáts Miklós.
Nála kap főszerepet Kozák, Madaras és még sok korábban ismeretlen színész.
Később amatőröket is foglalkoztat egyre nagyobb számban. Köztük régi nagy kedvencemet, Neményi Máriát is egy villanásnyira, többször és többnyire pucérkodásra Nyakó Julit. Az Omega, Omega, Omegában az akkoriban felfedezett szép nevelőintézeti árvalányt, Erdős Mariannt. De egyik filmjében még Cicciolina is megjelenik. Sajnos nem emlékszem, melyikben. Sosem ismertem fel.
Kedves lány volt - emlékezik rá Jancsó.
Ja, persze: a Magánbűnök, közerkölcsökben.
Ha jól emlékszem, először pornográfia vádjával betiltották Olaszországban. Még jó hogy nem akarták lecsukni őket mint Bertolucciékat pár évvel korábban az Utolsó tangó miatt. De lehet, hogy azért úszták meg, mert Elio Petri - Volonté Todo modoja verte ki hamarabb a biztit akkoriban - persze más vonatkozásban.
Valahányszor kihelyezett kormányülés van Kötcsén, nekem mindig a Todo modo ugrik be nemtom miért.
Ja nem is. Egyik Magyarországon forgatott filmjében is szerepelt Cicciolina. Arra mondta.
Pucér csajok - Parasztvakítás
Megjelenésük tényleg eléggé rendszertelen és néha erőltetettnek tűnik.
Allegro barbaro (1978., R.: Jancsó Miklós)
Emlékszem egy műsorra talán Hernádiról készült portréfilmre, ahol az üres színházi nézőtéren egyedül üldögélő műsorvezető arca egy pillanatra elváltozik, majd miután zavart arckifejezéssel feltápászkodik a székéről, meglátjuk, mire a nagy zavar: egy pucér nő sétál el az orra előtt lassan, méltóságteljesen libegve, mint egy zászló.
Parasztvakítás - aposztrofálta Jancsó.
A lányok pucérsága többnyire tényleg öncélúnak tűnik, ám néha mintha halálszimbólum is lenne. (Halálunk után meztelenül állunk az Úr elé. Vagy az általa gyakran emlegetett „kis halál”-ra emlékeztet vele? Ezen keresztül az igazira?)
Égi bárány (1970., R.: Jancsó Miklós)
Pucérra vetkőzik ki Madaras mint éppen kiugró pap. Pucér rabok öltöznek át osztrák egyenruhába. De régi legenda, hogy az egyházi vezetők megbotránkoztak a folyosókon rohangáló pucér és miseruhába öltözött csajokon.
A Jancsóval szerződő titkárt ki is rúgták a legenda szerint, de a film azért elkészülhetett. Hála az állam és egyház megbékélésének.
Lovak, egyenruhák, zászlók, szalagok - a magyarkodás szimbólumai
Darutoll és Bethlen-kucsma, Magyarország véres kocsma.
Allegro barbaro (1978., R.: Jancsó Miklós)
Csendőregyenruha. Katonazubbony cirádás parolival és csillagokkal.
Pont mint ma.
Zászlóerdő, piros-fehér-zöld szalagos magyarkodás.
Pont mint ma.
A blődlin is túl - Kapa és Pepe
Még kér a Jancsó, addig adjatok neki. Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a Jancsó, ha nem kér, de vesz, ragad, és abból olcsó költségvetésű Kapa-Pepe filmek sorozatát forgatja le?
Nem tudom, ki hogy van vele, de én főleg Mesikétől a falra mászok.
Először nem tudtam hova tenni ezeket a filmeket.
Aztán bekúszott az agyamba a kérdés: Nem hiperrealisták ezek a filmek?
A kommunizmus néhol zavaró kontraszelektív, illogikus világa után sokaknak pofánvágásként hatott az új rendszer káderállományának általános silánysága, pitiáner törtetése, a hülyék általános és mára véglegesnek tűnő diadala.
Hozzá a nép megadó, meghunyászkodó és sietős hozzábutulása.
Nyomasztó a felismerés, hogy ezek a filmek bizonyos értelemben a rendszerváltást követő Magyarország hű ábrázolásai.
Ennyi hülyét a diktatúra nem tudott volna elviselni. Fél év után megbukott volna magától.
Kék Duna keringő (1992., R.: Jancsó Miklós)
Ez is a szabadságot és a nyugati típusú polgári demokráciát igazolja - vigasztalja Jancsó azokat, akik képesek eddig a felismerésig követni.
Jancsó a színész
Furcsa módon színészként szinte csak Jancsó Miklós filmrendezőt („Himself!”) alakította.
Így szerepel Kovács András Falakjában egy pillanatra, a Macerás ügyekben (Hajdu Szabolcs). Taláncsak a szintén Hajdu Szabolcs rendezte Kicsimarapagodában alakít valódi kitalált figurát, Zudar Ottót.
És persze önmagát alakítja a Kapa-Pepe filmek némelyikében is.
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998., R.: Jancsó Miklós)
Egyelőre rémes lenne újranézni a kissé feketehumortól terhes temetői jelenetekben Hernádival az oldalán.
De talán majd egy kis idő múlva.
Mint már talán mindenki tudja, tegnap ő is itthagyott bennünket.
Vagy lehet hogy mindez csak egy újabb Jancsós Hernádis morbid tréfa?
Nekem hirtelenjében ezek jutottak eszembe róla.
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998., R.: Jancsó Miklós)
2014. 02. 01.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
