mediahack vagy amit akartok
Állítólag egy alkotói találkozó után Bacsóhoz lépett egy kedves hölgy, és így szólt a mesterhez:
- Tudja, hogy én két filmjében is szerepeltem?
Bacsó zavarban volt, a statiszták, gyerek színészek közt kotorászott agya tekervényei között hiába, de a hölgy nem hagyta szenvedni:
- Én vagyok Bástya elvtárs lánya
Bástya elvtárs és kislánya A tanúban (A tanú - Bacsó Péter, 1969)
A hölgyet én a Szent István Gimnázium jogelődje, a Gorkij Gimnázium volt hallgatóiról készült régi filmből ismerem. Ott elveszett a sok híresség - Zorán, Halász Péter, ... - és a többiek között. Ha jól emlékszem, vegyészmérnök lett.
Gyerekkoromban a Casablanca egyik legkedvesebb filmem volt.
Mindig csodálkoztam, hogyan lehet csehszlovákiai magyar emigráns egy amerikai film főhőse.
A film szemet hunyt a látszólagos ellentmondás felett, hogy felesége, a gyönyörű Ilsa Lund német. Pedig milyen szép lett volna, ha ő is magyar.
Vajon Kertész Mihály tudta-e, hogy szimpatikus kassai honfitársa, akkor éppen talán Wolf Mihály néven szép német feleségével (Käthe Rüdiger) nem egyszerűen az antifasiszta ellenállás szervezője Európa szerte, hanem a Komintern megbízottja?
És vajon tudta-e, ha egyáltalán olvasott magyar lapokat a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején, hogy Viktor László nagyot változott, s immár Bástya elvtársként honvédelmi miniszter?
Bár azért gyanakodhatott volna, mert a Viktor Lászlót alakító Paul Henreid gyakori vendég volt az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt.
Lehet, hogy minden szép álom így változik rémálommá?
Aki a cím alapján másra számított, attól elnézést kérek, és a térdszalag rend jelmondatának szelídebb fordításával búcsúzom: rossz aki rosszra gondol.
Bástya elvtárs (Both Béla) és Farkas Mihály vezérezredes
2010. 11. 16.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
