Nem tudom, ki emlékszik a rendszerváltást megelőző idők kulcsszavára: kontraszelekció.
Már lexikonban is csak ilyen dodonai definícióval találkozhatunk, mint „Nem előnyös vagy káros tulajdonságok megjelenése a kitenyésztett új tulajdonságok kísérő jelenségeként. A társadalom számára hátrányos, az érdemteleneknek kedvező kiválasztás, kiválogatódás.”
vagy
„Mi a kontraszelekció? ... A vevők rendelkeznek a minőségre vonatkozó előzetes valószínűség-eloszlás ismeretekkel, de nem tudják biztosan, hogy az általuk vásárolt darab milyen minőségű ”
vagy
„A kontraszelekció lényege: „Soha nem lennék olyan klub tagja, amely hajlandó lenne felvenni .... kontraszelekció → az egyensúly nem Pareto-optimális! ...”
Régen a kommunizmus keserű napjaiban a kifejezés még azt jelentette, hogy akik elhatározták (nyilván nem minden ok nélkül) hogy nem munkájuk gyümölcséből kívánnak megélni, először a párttitkárt kellett meggyőzniük, milyen elvhű és elkötelezett emberei az eszmének, és ezután nyitva állt előttük az út. Kényelmes és jól fizető állás - egészen az összeomlásig.
Minő szerencse, hogy mindez már annyira a múltba vész, hogy mára még a szó jelentése is elhomályosult.
Ha nem haltak volna ki húsz éve, hogy csodálkoznánk, mikor - akár személy szerint ugyanezek az „elvek emberei” - mainapság is felbukkannának a politikai paletta legmeghökkentőbb pontjain is.
Úristen! Milyen rémesen vicces lenne.
2011. 01. 04.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!