- a Rosenberg házaspár bűne
Sokan amikor a Rosenberg házaspár ügy kezdeteire gondolnak, lelki szemeik előtt egy nagypolgári ízléssel berendezett iroda jelenik meg valahol a Lubjanka, a KGB központ épülettömbjében. (Nemhiába: valaha a hatalmas Rosszija Biztosító Társaság székháza volt.)
Pedig az ügy a Fehérház ovális irodájában kezdődött, ahová az amerikai elnök gratulációra hívta a szupertitkos Manhattan project két vezetőjét, Leslie Groves tábornokot, és Robert Oppenheimer fizikust, az atombomba program szakmai vezetőjét.
Az elnök, Harry Truman a beszélgetés közepén feltette a kérdést, ami végig a begyében volt: mikor lesz bombája az oroszoknak?
Oppenheimer és Groves tábornok
Groves tábornok szinte azonnal rávágta, hogy az oroszoknak még vagy tíz évig biztosan nem lesz atombombája.
Oppenheimer vonakodott, de Truman unszolására mégis kibökte némi udvarias bevezető után: amikor a szaklapokban megjelent Ottó Hahn cikke, mindenkinek a fejében lepergett, mit is jelent ez. Csak a németekében nem, mert akkor nem jelenhetett volna meg. De ezt követően a világ összes fizikai szaklapjából eltűntek a magfizikai cikkek. Mindenhol katonai jellegűnek minősítették át ezeket. Ő (Oppenheimer) hírből, cikkeikből, egyeseket pedig személyesen is ismer a szovjet fizikusok, matematikusok közül. Ha ők akkor belekezdtek, és a szükséges forrásokat megadták nekik, akkor az azt jelenti, hogy az oroszoknak bármelyik pillanatban elkészülhet a bombája. Ha csak most kaptak észben, akkor is pár éven belül.
Néhány Nobel-díjas szovjet atomfizikus és matematikus
Felső sor:
Pjotr Leonyidovics Kapica, Andrej Nyikolajevics Kolmogorov, Lev Davidovics Landau, Vitalij Lazarevics Ginzburg,
Igor Jevgenyevics Tamm, Szergej Ivanovics Vavilov, Pavel Alekszejevics Cserenkov, Andrej Szaharov
Oppenheimer persze nem szovjet megfelelőjéről, Kurcsatovról beszélt. Őt még a saját édesanyja sem ismerhette. Hanem olyan, később néhányukat Nobel díjjal jutalmazott tudósra, mint Kapica, Cserenkov, Landau, Kolmogorov, Szaharov.
Igor Vasziljevics Kurcsatov
Trumannak szemlátomást nem tetszett a dolog. Többet nem is hívta meg Oppyt. Annál többet vendégeskedett később az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságnál.
Trumanék belevágtak a világméretű és világot rengető propagandába:
Mi vagyunk a világ urai! A szőröstalpú oroszoknak még legalább tíz évig nem lesz bombájuk!
Ám beütött a krach. A Szovjetunió 1949-ben felrobbantotta első atombombáját.
A négy év propaganda után roppant kínos volt, hogy Oppenheimernek volt igaza. Ám nem azt a következtetést vonták le mindebből, amit kellett volna. Primitív csavart vittek a sztoriba: a korábbi propaganda teljesen helyes volt, ám a szovjetek ellopták az ATOMTITKOT.
A kifejezés azt sugallja, hogy itt valami olyasmiről van szó, hogy a kém belopakodik, megtalálja és lefényképezi az ATOMTITKOT, aztán találkozik a rezidenssel, egy busa szemöldökű orosz kémmel, és belesuttogja a fülébe. És már kész is a szovjet atombomba.
A valóságban az ATOMTITOK az Egyesült Államok területén több tízezer kutató laboratóriumában és katonai üzemben szétszórtan lett volna csak fellelhető. Összmennyisége több ezer kötetes könyvtárnyi számítás, levezetés, kutatási eredmény jegyzőkönyvezett eredménye, technológiai leírás, tervdokumentáció.
Az úgynevezett berobbanást ábrázoló ábra az egyik állítólagos kémjelentésből.
Feltehetően revelatív hatással volt a fent bemutatott szovjet tudósokra.
Az alkatrészek kódneveken szerepeltek, feladatukról legtöbbször az őket elkészítő szakembereknek legjobb esetben is legfeljebb sejtésük lehetett.
A jegyzőkönyvek a kor átlagos fizikusainak, villamosmérnökeinek sem mondtak semmit.
Jellemzőek Wigner Jenő szavai, aki szerint Fermi minden magyarázatot azzal kezdett a programban résztvevő fizikusoknak, mérnököknek is, hogy az atom, pláne a neutron egy igen pici, egy icipici dolog.
Truman viszont nem ismerhette be tévedését. Hívatta az FBI vezetőjét, hogy kerítse elő azokat, akik kiadták az atomtitkot az oroszoknak. Hoover nehéz helyzetbe került: tíz évig azon fáradozott, hogy senki se kerülhessen 100 mérföldnél közelebb az atombomba gyártáshoz aki valaha is hallott Marxról, vagy saját szemével látott egy élő kommunistát is. A szóbajöhető jelöltek ezért meglehetősen szűkösek voltak. Főleg mivel az atomprogram még korántsem fejeződött be, és nem áldozhattak fel olyat, akire még szükség lehetett.
Így a szűkös választék is tovább szűkült. Egy Los Alamosban dolgozó technikusra esett a választás, akinek nővére és sógora balos, kis jóindulattal kommunistának minősíthető véleményt hangoztat.
Két baj van velük:
- Egy technikusnak semmilyen lehetősége sem volt semmilyen titokhoz hozzájutni. Amihez véletlenül hozzájuthatott volna, arról fogalma sem lehetett, mi is az. És ez még az egyszerű villamosmérnök Julius Rosenbergre is igaz.
- Az elhárítás tudott Rosenbergékről. Teljesen ártalmatlan hőzöngőknek minősítették őket. Különben Greenglass nem maradhatott volna a pozíciójában.
A fővádlottak: Morton Sobell és a Rosenberg házaspár
A per a vártnál is botrányoasabbra sikeredett. A bíró a legkisebb energiát sem fektette abba, hogy részrehajlását leplezze. A házaspárt nyilatkozataiban olyanokkal is megvádolta, amivel az ügyész sem. És nyíltan beszélt az ügyésszel való folyamatos egyeztetéseiről, ami semmiségi eljárási hiba.
A védőt jelentősen korlátozták a munkájában. Az atomtitok szó mögötti tényleges tudományos tartalom megvilágítására egyetlen tudóst sem engedtek beidézni. Az ennek ellenére a tárgyba fogó Harold Urey atomfizikus professzorba belefolytották a szót, és elzavarták.
Harold Urey professzor
A védő ezért más lehetősége nem lévén a gyér tárgyi bizonyítékot támadta. Ezek közül néhányról sikerült bebizonyítani, hogy az FBI hamisította őket. Ezeket kivették a tárgyi bizonyítékok közül, és illusztrációnak minősítették. Például az ominózus Jell-o zselés cukorkás dobozt, aminek kettévágott darabjával állítólag egymást azonosították a kémek.
Az ominózus cukorkásdoboz darabok, amikről már a tárgyalás során kiderült, hogy az FBÍ hamisította
Mi sem jellemzőbb az angolszász világsajtó hatalmára, minthogy mindezek ellenére, a botrányos tárgyalás, az atomtitok hazugság lassú lelepleződése ellenére még mindig lebegtethetik a Rosenberg házaspár bűnösségének a gyanúját. Méghozzá igencsak hatékonyan.
1995-ben például nyilvánosságra hozták azt az információt, amely szerint a 40-es évek végén, 50-es évek elején amerikai rejtjelfejtők az úgynevezett Venona project keretében megfejtettek néhány szovjet diplomáciai táviratot.
A szovjetek valójában lényegileg az un. "egyszalag" módszer egyik változatát használták titkosításra.
A módszer matematikailag bizonyíthatóan megfejthetetlen, ha helyesen használják.
Ha a kulcs "egyszalag" nem kerül ki, és ha a kulcsot nem használják fel csupán egyetlen alkalommal.
Másik üzenetnél való felhasználásánál egyszerű eszközökkel fejthető meg mindkét üzenet és adódik a kulcs is.
A rendszer ezért rendkívül védett ezek ellen. A kulcs megszerzése és újrafelhasználása ellen, mivel köztudott volt, hogy ennek milyen csúfos következményei vannak a biztonságra.
Elvben persze lehetséges, hogy egy tanganyikai alkoholista követségi rejtjelző elkövesse ezt a hibát, azonban a moszkvai központ erről azonnal értesült volna. Hogy az illető főbenjáró bűnt követett el.
Feltételezhető azonban, hogy a new yorki kirendeltségre nem az alapján válogatták a rejtjelzőtiszteket, hogy kinek a legimpozánsabb a napi alkoholfogyasztása.
És az is viszonylag valószínűtlen, hogy egy fedőnéven emlegetett ügynök feleségéről nyiltan megemlítsék, hogy Ethelnek hívják.
Közismert, hogy egyébként az egyszalag módszernek az is a sajátossága, hogy két tetszőleges titkos üzenethez passzintható két, akár általam írt és egy ezekhez passzoló kulcs is.
Vagyis van két ismeretlen üzenetem: 04406013 .... és a 99180092 ....
Akkor ha akarom, állíthatom, hogy az első azt tartalmazza:
"Drága Rosenberg elvtárs! Mikor küldi az atomtitok további részleteit?"
A második pedig:
"Köszönjük Liberal ügynök kedves feleségének, Ethelnek is az értékes közreműködést."
És ehhez viszonylag könnyen adható egy kulcs is. És mondható, hogy a megfejtést az egyszalag többszöri felhasználása tette lehetővé.
Mikor hinném el én, makacs, gyanakvó ember is - ha az ATOMTITKOT nem is - de legalább azt, hogy Rosenbergék kémek voltak?
Ha végre-végre előkerülne a Rosenberg házaspár Lenin rendje, de legalább Szovjetunió Hőse kitüntetése. Lehetőleg nem (feledékenységből?) kétfejű sassal.
Nálunk lassan éjfél. De ha jól számolom, a nyugati parton még délelőtt van, a keletin valamikor délután. 2013. június 19-n, szerdán. Ethel és Julius Rosenberg kivégzésének hatvanadik évfordulóján.
2013. 06. 19.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
