Tulajdonképpen sajnálom a Köztársasági elnök urat.
Idős ember. Szemlátomást megrendült a csapások alatt. Őszintén féltem mindettől az egészségét.
Fel is lépnék a védelmében, ha nem testesítene meg egy magyar őstipust.
A magát minden rendszerben feltaláló, jól eladó, gátlástalan törtető archetípusát.
Áldom a sorsot, hogy az MSZP nem csillogtatott elég gyors előmenetelt, és ezért felfedezte magában a mélykonzervatívot, és a FIDESZ-hez állt.
De hajszálon múlott.
Kárörvendve nézzük a bukását mint a vásári komédiákon.
Hiszen a commedia dell'arte standardizált hősei közé illine. Bár ott nincs meg ez az őstípus.
Balanzone, az "Il Dottore" ott általában orvos, és mással remekel, nem a disszertációjával.
A mi Ill Dottorénk csak azért bukott el, mert egy adott pillanatban nem volt eléggé óvatos. Azok, akik naponta keserítik életünket, nála sokkal ravaszabbak.
Azok, akik nap mint nap mással sem foglalkoznak, máson sem törik a fejüket, mint hogy hogyan kapaszkodhatnak embertársaik hátán feljebb, hogyan sajátíthatják ki mások munkáját, teljesítményét, hogyan szerezhetnek tisztességtelen előnyöket.
Akik mindig az aktuális főség körül legyeskednek, mosolyognak, bólogatnak, ajánlkoznak tiszta és kevésbé tiszta feladatokra. Jó pénzért, jó állásokért és minden más földi jóért.
És mindehhez a jólismert pofátlan nagyképűség és felsőbbségtudat.
Felnőttségünk próbája, hogy tudjuk, hazánkban valóban csak így lehet. Más út nincs is.
És ezért szégyelhetjük magunkat, hogy ilyen országban élünk. Hogy valójában birkák vagyunk, hagyjuk hogy ilyen módon kiválogatott, kiválógatódott emberek vezessenek bennünket.
Mi más népekkel ellentétben nem az elnyomásra lázadunk.
Csak akkor merünk lázadni, amikor a hatalom megroggyanni látszik.
És vakságunkban és nemtörődömségünkben nem látjuk, hogy a protekció, kontraszelekció, korrupció egyenként is tucat százalékokkal rontja a hazánk összteljesítményét - évszázadok óta.
Úgyhogy valójában részesei vagyunk ennek a komédiának, nemcsak nézői.
És hogy a komédiában visszaérjünk egészen a klasszikus korba: én annak a libáért vett jogászdoktori diplomájára is kiváncsi lennék, aki szerint a visszamenőleges törvénykezés tilalma csupán egy felrúgható, sőt fölrúgandó ósdi római szokás volt.
2012. 03. 30.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
