Általában túlérzékeny a fülem a célzatosságra.
Így mindig felkapom a fejem, amikor Katyn kapcsán a bevezető ismertetés azzal kezdődik, hogy Sztálin abban reménykedett, hogy Hitlerrel együtt uralkodhat a leigázott Európán, és ennek kezdő lépése lett volna Lengyelország felosztása.
Vannak érdekes kérdések, amik évtizedekig lebegnek a levegőben, mégsem teszi fel őket senki.
Az egyik ilyen kérdés, hogy vajon akik hadat üzentek Németországnak Lengyelország lerohanása miatt, miért nem üzentek hadat egyszersmind a Szovjetuniónak is?
A másik probléma Sztálin szépen vázolt álmával kapcsolatosan, hogy ekkor már túl vagyunk a spanyol polgárháború kudarcán is, ahol az antifasiszta erőket a Szovjetunió erősen támogatta, Hitler ennek ellenére mégis sikeresen segítette elvbarátját, Franco tábornokot a hatalomba.
Vagyis sem Sztálinnak, sem egyetlen kommunista vezetőnek nem lehetett illúziója azzal kapcsolatosan, hogy Hitler a kommunizmust tekinti legfőbb ellenségének, és a Szovjetunió megtámadása csak idő kérdése.
Akkor pedig egy szempillantás alatt egy szövetségi rendszerben találja magát nemcsak Angliával és Franciaországgal, hanem a lengyelekkel is.
Lengyelország és Oroszország között közmondásosan évszázados ellentétek feszülnek. A mai lengyel nacionalistáknak is nehéz feldolgozni, hogy hazájuk és népük puszta létét is a még a korábbinál is gyűlöltebb, immár kommunista ellenségnek köszönhetik. Ugyanis a nácik nem pusztán Lengyelország elfoglalását tűzték ki célul, hanem Lengyelország megsemmisítését és a lengyel nép rövid rabszolgaidőszakot követő teljes kiirtását is.
Fura lélektani helyzet hálával tartozni az ellenségnek. A lélektani konfliktus egyszerű feloldása, hogy tulajdonképpen nem is kell hálásnak lennünk, hiszen ....
Hiszen például ott sötétlik a katyni erdő.
A náci propagandának általában nem szokás hinni. Maguk hirdették, hogy olyan iszonyatosan nagyot kell hazudni, hogy senki fejében meg ne fordulhasson, hogy ekkorát lehetséges. És akkor az irgalmatlan hazugságot mindenki döbbenetes igazságnak fogja tartani.
De miért csatlakoztak volna ehhez például az amerikaiak?
A II. Világháború alatt a háborús propagandának nemvárt eredményei is lettek. A Szovjetunióval szimpatizálók száma ijesztően megnőtt. Ugyanígy a kommunista pártok taglétszáma, támogatói. 1945-től jelentős erőfeszítésekbe került a szovjetbarát propaganda visszafordítása, a kommunista pártok visszaszorítása.
II. világháborús plakátok
Egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Az első próbálkozásokat még erős felháborodás kísérte még a nem baloldaliak részéről is.
Így vált a propaganda egyik legfontosabb pillérévé Katyn.
Ehhez azonban jelentős módosítások szükségeltettek a történelmen.
Sikorski és Anders tábornokok moszkvai tárgyalásai. 1941. december 1-4.
Sztálin kedélyes arckifejezése előbb meglepettre, majd bosszúsra változik,
mikor a kezébe nyomják a szovjet fogságba esett lengyel tisztek névsorát.
(Anders tábornok, Sikorski tábornok, Sztálin, Molotov)
Egyrészt legalábbis ennek a kérdéskörnek a kapcsán (másoknál nem muszáj) el kell hitetni, hogy Sztálin nem tartott Hitlertől, bízott benne, sőt közösnek vélt terveket dédelgetett.
El kell hitetni, hogy itt a szovjetek ellenségükként feltételezett magasabb társadalmi osztályokból származó hivatásos katonatiszteket végeztek ki. A valóságban azonban jó részük tartalékos és önkéntes volt a legszélesebb származási háttérrel és a legkülönfélébb politikai nézetekkel, baloldali szimpatizánsok, munkáspártiak, akár még esetleg kommunisták is lehettek közöttük.
Továbbá el kell hallgatni, hogy a nácik ilyen, értelmiségiek elleni, válogatás nélküli irtóakciókat számtalan esetben hajtottak végre az általuk megszállt lengyel területeken.
Valamint el kell zárni azokat az információkat, hogy a Barbarossa hadművelet során milyen alakulatokat állomásoztattak a közelben területvédelmi, utánpótlási feladatokra, vagy pihentetési céllal. Pedig a közeli Szmolenszk a Barbarossa hadművelet egyik kulcscélpontja volt. A nácik ugyanis sok esetben ilyen, elsősorban SS alakulatokra bízták ezeket a feladatokat. Illetve legfőként a harcoló csapatokat hiénaként követő Einsatzgruppékra.
Számomra furcsa, hogy a híresen ravasz szovjet hírszerzés miért nem készült fel szaftos SS alakulatnevek begyűjtésével, akikre aztán rá lehet kenni az egészet? Miért utólag kezdtek kapkodni, és csak egy minden gyanún felül álló német utászalakulatot sikerült előbányászniuk.
A Totenkopf SS páncéloshadosztály katonái. Szmolenszk, 1941.
Pedig például milyen jól jött volna nekik, ha megtudják, hogy pár napig itt állomásozott volna sorozatos meghibásodások miatt egy olyan tankhadosztály, amely aztán nyugaton is elkövetett rémtetteket. Például Oradour-sur-Glane-nál. De ezeket az információkat a mai napig elzárva tartják a nagyvilág elől. Pedig önmagában egy ilyen információ még semmit sem bizonyítana. De akkor miért nem tudhatjuk meg?
Külön figyelmet érdemel az exhumálás néhány hátborzongató részlete.
A holttestek elhelyezkedése inkább mutat náci precizitásra mint oroszos katonai slamposságra. Annyira, hogy általában nem is szokás közelképeket mutatni a feltárásnak erről a szakaszáról.
A fellelt töltények német gyártmányú (Walther PP) kézifegyverekhez készültek, azonban a szovjet hadseregben az ekkor már csaknem húsz éve tartó katonai kapcsolatoknak köszönhetően voltak rendszeresítve német gyártmányú kézifegyverek.
Viszont Herbert Kappler hátborzongató részletességű tanúvallomásából azt is tudjuk, ezek nem alkalmasak ennyi ember lemészárlására. Kapplerék fegyverei a római mészárlásnál úgy áttüzesedtek, hogy vízzel teli vödröket hozatott a hűtésükre.
Nekik azért kellett kézifegyvert használni, mert a lőszerhiány miatt tilos volt hadifegyvereket ilyen célra igénybe venni.
Herbert Kappler SS-Obersturmbann-
führer, a római Gestapo parancsnoka
Ám közismert, hogy az oroszoknak nem kellett takarékoskodni a harci fegyverek lőszereivel, még a sorozatlövő fegyverek lőszerével sem.
Pedig Kapplerék római áldozatainak száma nagyságrendekkel volt kevesebb, mint a katyni áldozatok száma.
Kérdés, hogy a II. világháború Szovjetuniót is érintő borzalmai előtt miért bántak volna kegyetlenebbül a lengyel tisztekkel, mint az SS tömegmészárlásai után az SS katonákkal és az Einsatzgruppék különítményeseivel.
Sztálinnak tudnia kellett, hogy rövidesen a lengyelek szövetségese lesz, hogy a lengyel tisztek ha utálják is az oroszokat, parancsot fognak kapni az együttműködésre, és hogy az internált tisztek holléte szükségszerűen elő fog kerülni. És egy ilyen mészárlás nemcsak a lengyelekkel való együttműködésnek, de akár a teljes antifasiszta koalíciónak is akadálya lehet, vagy a felbomlásához vezethet.
Igen. Sztálinnak mindezt tudnia kellett.
És Hitler, és Göbbels pedig talán még nála is jobban tudta mindezt.
A meggyilkolt lengyel hősi halott katonák emlékműve. Katyn.
2012. 09. 18.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
