Nézegetem régi kedves festményemet, az idősebbik Pieter Bruegel Évszakok sorozatának egyikét (leghíresebbikét), a Tél címűt.
Senkise kérdezze, miért pont most. A véletlen úgy hozta, hogy tök véletlenül különböző helyeken belebotlottam, mintha arra kérlelt volna, hogy írjak róla.
Vagy gondolkodjak róla.
Vagy írjak róla, és gondolkodjunk róla páran?
A kép címe egyébként Vadászok a hóban. Egyesek szerint a sorozatnak nemcsak négy, hanem tizenkét darabja volt eredetileg, és ők ezt a festményt a Január címen ismerik. Kevesebbek szerint a festmény inkább a decemberi ünnepekre készülődést mutatja. (Egyébként szerintem is.)
A Mestert gyerekkorom óta ismerem. Egyik (mese?)könyvem belső borítóján a Gyermekjátékok című festménye volt elől-hátul bekötve. Nagyítóval böngésztem az alakok dzsungelében.
Hihetetlenül mozgalmasak a képei.
És izgalmasak is.
Ha MaxVal itt lenne, biztosan megkérdezné, hogy én vagyok-e az a szemüveges pacák a szemrehányó tekintetű mester háta megett. Hát a szemüveg stimmel, és a kritika is. De ez sem én vagyok.
A festmény viszont első pillantásra ijesztő. A hazatérő vadászok félelmetes egykedvűséggel menetelnek a hidegben egy szakadék felé.
De aztán a szakadék mélyén megpillantunk pár apró házat lebegni. S ha azok ott lebegnek, akkor nyilván az a szakadék sem igazi szakadék. Nyilván az út a látható kis hátság mögött valahol jobbra kanyarodik, és lankásabban vezet le a völgybe.
A vadászok egyszerre lépdelnek. Talán a hó ropogása hangolta össze önkéntelenül is a lépteiket. Hárman látszanak, de a sok kutya miatt sejtjük, hogy még jó páran jöhetnek mögöttük. Talán a hármukénál bőségesebb zsákmány cipelése miatt lemaradva.
A vadászok ropogó lépteihez keveredik innen-onnan hideg és hó tompította szórványos károgás, és a völgyből, a befagyott malomtóról idehallatszó gyerekzsivaj.
Balra disznóölés után vannak a háziak. 
Illetve mivel ott lóg egy félig leszakadt cégér, nyilván nem is lakóház, hanem egy Szent Hubertuszhoz címzett fogadó lehet. (Először Szent Kristófra gondoltam, de neki ott ülne a vállán a gyermek Jézus. Aztán a nagyításon felfedeztem a nevezetes szarvas körvonalait is, ami előtt éppen térdet hajt a derék, szentéletű vadász. ) Nem tudom, az eredetin jobban látszik-e ez a részlet, vagy legalább a cégér felirata.
Azért én legalábbis óvakodnék a félig leszakadt cégér alatt szorgoskodni.
És mintha a lángok is veszélyesen a ház felé dőlnének.
Nemtörődömség? A leszakadt cégér is újnak látszik. A szent glóriája legalábbis szépen csillog.
Távolabb jobbra malom hatalmas kerékkel. Alig ismerhető fel a vastag jégcsapok alatt.
A házak jellegzetesen németalföldiek. Némelyik palócos tetőszerkezetű, némelyik jellegzetesen lépcsős homlokzatú. Mint ami ma is látható a Mester szülővárosának templomocskája mellett. Talán paplak. Debrecenben és környékén láthatóak hasonló cívisházak. Külföldre szorult református egyetemisták hozták haza az építési stílus szeretetét.
A képen fontos az is, ami nem látszik. A rengetek alak ellenére alig látunk arcokat. Kivéve a malacperzseléshez készülődő társaság egyik tagját, és a szakadékféle peremén rosszalkodó kisfiúét. Furcsa hogy a nagy hideg ellenére egy kémény se füstöl. Valamint a már említett többi vadász sejtetése is érdekes feszültséget kelt tudattalanul is.
Kérdés, hogy a Mester ezekkel a kompozíció természetességét akarta fokozni, vagy más szándékai voltak?
Az egyházi festészet egyik jellemzője a jellegzetes színpadiasság. Mindenki arca legjobb nézetét mutatja a szemlélődő felé, senki sincs takarásban, stb. Bruegel megoldása látványos szembehelyezkedés ezzel a szabályrendszerrel.
A főalakok, a három vadász ábrázolása szemlátomást realisztikus, a mellékalakok ábrázolása viszont bruegelesen játékos.
És vajon melyik város lehet ez?
A Mester csaknem egész rosszul dokumentált életét Németalföld síkságán töltötte. Síkságon áll szülővárosa, Breda, és Antwerpen is, ahol fiatalkorát töltötte, és Brüsszel is, ahol zsenihez méltón rövidke élete végéig élt és alkotott.
Egyes történészek szerint ezért a hegyvidéki tájképei fiktív helyszíneket jelenítenek meg. Sziklás tájakat itáliai utazásai során az Alpokon való átkeléskor látott.
Azonban valószínűtlen, hogy egy hollandus Itáliába menet Alpokat másszon, mint Hannibál. Hacsak nincs karthágói CI is a dologban, ami mint tudjuk, szárnyakat ad a férfiembernek. Mégha hollandus is.
Szóval egy öntudatos holland polgár ennek a jelentős motivációnak a hiányában nyilván inkább hajóra pattanna.
Azonban ezek a művészettörténészek szerintem tévednek. Brueghel hegyei korántsem olyan impozánsak. Inkább az Ardennek, mint az Alpok.
Az, hogy a házak és alakok tipikus flamandok, szerintem sem mérvadó, hiszen a kor szokása volt történelmi helyszíneket saját korabeli környezetben, ruházatban, fegyverzetben megjeleníteni. Példa erre akár a Mester Betlehemi népszámlálás című képe is.
Viszont életrajzírója szerint valóban a Szent Gotthárd hágón evickélt keresztül visszafelé, és ezt egy azóta elveszett képéről szóló feljegyzés is tanúsítja.
Az én jelöltem a már vallóniai La Roche en Ardennes városka. A képen fagyottan kanyargó folyó eszerint az Ourthe, a Meuse mellékfolyója.
Legfőbb érven emellett, hogy Bruegelék és társai szakítottak a középkori direkt és kizárólagos egyházi festészettel. (Michelangello idősebb kortársuk.) Emiatt ő és kortársai számtalan támadásnak voltak kitéve. Ezért nagyon valószínűtlennek tartom, hogy tájképként teljesen fiktív, önmaga alkotta tájat ábrázoljon. Így ugyanis azt az érvet is elveszítették volna vallásos kritikusaikkal szemben, miszerint legalább a teremtett természet szépségeit ábrázolják tájképeiken.
Továbbá közismert, hogy Bruegel valóságos szerelmese, sőt fanatikusa volt a perspektíva ábrázolásnak, és szenvedélyében hajlamos volt túlzásokba esni.
Sajnos a meredek dombtetőről, ahol a mester állhatott, nem találtam fotót, csak a domboldalról.
A szemközti domb tetején készíthette Bruegel a vázlatát, ha igazam lenne. A domboldalon látható házsor helyén lehetett a festmény baloldali házsora. És ez a földnyelv folytatódott valamikor a mai folyómedren túl. A hely, ahol most a Google Street View jóvoltából állunk, valahol a majdnem a festmény középpontjában álló házacska alatt lehet.
Látható, hogyha ez a városka tényleg La Roche en Ardennes, akkor a folyót erőteljesen megrendszabályozták. Most lőréses városfalszerű töltések közé szorítva megkerüli a központot.
Ezzel szemben a Mester képén majdnem a templomig öntött ki. A rendszabályozás során a kép baloldalán látható házakkal szegélyezett lankás részt elhordták, feltöltötték vele a korcsolyapályákat, szabad utat engedve és beszorítva a folyót a mai medrébe. Ám ez ma is hatalmas földmunka lenne, és semmi bizonyítékom sincs arra, hogy ez megtörtént valaha is.
De ha megszerzem, erről írom majd a széptudományi doktori értekezésemet.
Nemtom, mik az árfolyamok mainapság a piacon. Két szép libáért kapható már bölcsészdoktori? Vagy libáért még csak széptudományi bakkalaureátusi fokozat szerezhető, a doktorihoz meg legalább fél disznó kell?
Idősebb Pieter Bruegel
(Breda, 1525 - Brüsszel, 1569)
És még egy-két téli képe:
Téli táj korcsolyázókkal és madárcsapdával, 1565
Betlehemi népszámlálás, 1566
Betlehemi gyermekgyilkosság, 1566
És végül egy hátborzongató archív fotó abból a korból, amikor kicsit északabbra a hidak még túl messze voltak, azután itt még a halál ötven órája is leketyegett. La Roche en Ardennes, 1944
2012. 12. 30.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
