A buddhizmus nagy köröket leírva terjedt Indiából egész Ázsiában. Nyugaton a hellenizmussal találkozva keveredett a görög filozófiával. Északon a helyi sámánisztikus ősvallással, és lett tibeti, mongol, burját lámaizmus. Mikor Kína felé vette útját, akkor az ősi kínai vallásokba ütközött, és lett Csan. Onnan dél felé fordult, és Koreába, Japánba a Csan már mint Zen érkezett. Végül végigsöpört Délkelet-Ázsián, és kétésfél évezredes útja során most újra a Nyugat felé fordult.
A különleges Zen irányzat egyik sajátossága, a koanok feltehetően Csan buddhista példázatok nyomán kialakult rövidke történetek, amik első hallásra logikátlanságukkal hökkentenek meg, de a tanítás szerint ezek alkalmasak arra, hogy a tudat, a logikus gondolkodás kikapcsolásával közvetlenül adják át Buddha tanítását.
Shuzan felemelte a botját:
- Ha ezt botnak nevezitek, szembeszegültök az igazsággal. Ha nem nevezitek botnak, szembeszegültök a valósággal.
Nos, minek nevezitek?
Amikor Hyakujo látogatóban volt Mesterénél, egy csapat vadliba repült el felettük.
- Mik azok? - nézett fel Baso mester.
- Vadlibák, uram.
- Hova repülnek?
- Már el is mentek, uram.
Ekkor Baso hirtelen úgy megcsavarta tanítványa orrát, hogy az felkiáltott fájdalmában.
- Azt mondod, elmentek? Mind itt vannak a kezdetektől fogva! - harsogta Baso.
Hyakujo ekkor megvilágosodott.
A koan mögött tehát valami olyasmi van, hogy a tudatunk akadálya mélyebb igazságok felismerésének.
Első pillantásra ez lehetetlennek tűnik, de eszembe jutott, hogy nyilvánvalóan működhet a dolog. Például a szótagolás algoritmusa eléggé bonyolult. A kisgyerekek számára mégis néhány példa alapján könnyen és tökéletesen elsajátítható.
Európai fül számára ezek a történetek, és ez a gondolat kelletiesen idegennek tűnnek. De például a katolikus teológia szerint a bűnbeesés előtt az első emberpár a valóságot és Istent közvetlenül fogta fel. Ilyenformán a tudat megjelenése az ősbűn egyik következményének tekinthető.
Kicsit olyanok is, mint a találós kérdések. A Szfinx azt kérdezi Oidipusztól, mi az, ami reggel négy lábon jár, délben két lábon, alkonyatkor pedig hármon.
Vajon szegény Dagadtlábú kitalálta, vagy ezt a technikát alkalmazta? Vagy csak az emlékei és a jóslat dolgozott benne?
És vajon mit jelenthet, hogy Orfeusz nem nézhet vissza Eurüdikére? És mit, hogy Kronosz, az Idő egykoron felfalta az isteneket, saját gyermekeit.
Kérdés, hogy ha működik ez a koan technika, nem veszélyes-e?
Nem lehetséges-e, hogy általa veszélyes gondolatokat ültessenek gyanútlan agyakba?
De működik-e egyáltalán?
2012. 03. 15.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!