Annak idején, majd másfél évszázada a kísérlet látszólag kudarcba fulladt. Mert nem sikerült - akkor - az aktuális üzenetet eljuttatni a nagyérdeműhöz. Legalábbis nem teljes körben.
Mert hát mi is lett volna az a bizonyos üzenet?
Hát az, hogyha a tiszaeszlári zsidók úgy imádják a véresmaceszt főleg pészáh idején, akkor Te sem, a Te lányod sincs biztonságban.
Mert hiszen akkor lehet, hogy a sarki zsidó fűszeres (mellesleg talán pogrom elől menekült galíciai jöttment) vagy a szomszéd zsidó ügyvéd, orvos, .... jövőre a Te lányod nyakát vágja el majd, ha kedve szottyan egy kis finom véresmaceszre.
Szóval a tiszaeszlári üzenet nem érte el a célját. Voltak ugyan zavargások és agyon is vertek pár zsidót az ország különböző pontjain, de nem lett államilag szított tömegpogrom, mint például Oroszországban.
Legalábbis akkor.
De a mag el lett vetve.
És fél évszázaddal később kezdett el a szép lombossá nőtt fa kivirágozni.
De addig is jó sok semmi másra nem képes - és ugyanakkor mindenre képes jóember élt meg mindebből. És igencsak jól.
És boldogan éltek ...
... amíg aztán még 1945-ben vagy 1946-ban fel nem akasztották őket.
Vagy legalábbis néhányukat.
Naja. A történelem a mai élet tanítómestere.
Csak 1882-ben még nem volt népszavazás.
De volt menekülthullám. A feketeszázak elől. Nem Iszlám Államból hanem Oroszországból.
És hát épp akkor is vándoroltak ki szépen hatalmas ihaj-csuhaj magyarkodás közepette százezrével Magyarországról - magyarok.
És még mondja valaki, hogy a történelem nem ismétli önmagát.
2016. 10. 15.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
