Úgy emlékszem, talán Juszt László készített riportot egy ifjú bűnelkövetővel annak idején. Az iránt érdeklődött, miért csinált középtájt választékot társa frizuráján azzal a helyszínelők által gondosan beműanyagzacskózott és felcímkézett csinos kis baltával.
Úgy emlékszem, talán Juszt László készített riportot egy ifjú bűnelkövetővel annak idején. Az iránt érdeklődött, miért csinált középtájt választékot társa frizuráján azzal a helyszínelők által gondosan beműanyagzacskózott és felcímkézett csinos kis baltával.
- Anyázott! - hangzott a válasz a világ legtermészetesebb hangján.
Juszt kicsit meglepődött, visszakérdezett.
- Anyázott! ... Szidta az anyámat.
Így került szép magyar nyelvünkbe - elsősorban politikai szókincsünkbe ez a jólcsengő szakkifejezés.
Nincs egyedül. Például sok katonai szakkifejezés is meghonosodott a sunnyogástól a dobizásig.
Az egyik ilyen nem katonai szleng, hanem szakkifejezés volt.
Ha mondjuk egy tankoszlopot elindítottak mondjuk Nyíregyházára, és a parancsnok odaszólt nekik rádión választékos udvariassággal, hogy
- Hol a büdös francban vagytok már, marhák?!?!
akkor a válasz nem az volt, hogy például az út harmadát tettük meg, vagy Budapesttől 57 km-re keletre, hanem feltehetően valami olyasmi, hogy
- Jelentem Szolnok magasságában.
Vagyis ha az ezredes budapesti irodájában háziszilvától véreres pillantását a térképre veti, és a Budapest-Nyíregyháza egyenesre képzeletben Szolnokon keresztül egy merőlegest bocsájt (feltéve hogy még képes), akkor elképzelheti, hogy tökkelütött katonái hozzávetőlegesen valahol a metszéspont körül bolyonghatnak. (A legvalószínűbb, hogy egy jászkarafaszai kocsma ajtaján vetette ki magát a parancsnok az őrködésre hátrahagyott katona riasztására.)
Tehát eredetileg a szó helyhatározásra szolgált, és nem időhatározásra, mint máinapság.
Hát eztet gondoltam én most itten, így 8 óra magasságában.
2012. 10. 17.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!